Nyelvtudományi Közlemények 11. kötet (1875)

Bevezetés. - Történelmi tájékozás 1

TÖRTÉNELMI TÁJÉK0ZÁ8. 3 índúla az Ural-elvre, "s Lá'piná, Jujl, Munkesz vagy Munkosz vogul városokat, 's több, számszerint harminczkét más várost elfoglalván, ötven fejedelmet és az előkelő lakosok közöl ezernél több foglyot hurczolván magával, 1500-ban visszatére Moszkvába; Iván pedig az Ugor- vagy Jugorország nevét is béfoglalá a' czímébe. Mind errül Herberstein Zsigmond, ki Miksa és V. Károly császárok, meg Ferdinánd osztr. főherczeg követéül kétszer, 1516-ban és 1529-ben, járt Moszkvában, szerze tudomást, 's az említett hadjáratok leírásában így nyilatkozék: »Haec est Juharia, ex qua olim Hungari progressi, Pannoniam occuparunt . . . Ajunt Juharos in hunc diem eodem cum hungaris idiomate uti, quod an verum sit, nescio. Naru etsi diligenter inquisierim, neminem tamen ejus regionis hominem habere potui, quocum famulus meus, linguae Hungaricae peritus, í-olloqui potuisset.« Még Herberstein előtt is híre vala nálunk, hogy a' magyarok oda való országbul jöttek volna ide. Mátyás király és Iván czár között követségek járának több ízben; azonban a' kereskedők előtt sem vala ismeretlen ama távoli ország, a' mellyben magyarul beszéllők volnának, mit Herberstein Moszkvában is hallott. »Ezt Mátyás, úgymond Bonfinius, orosz (szarmata) kereskedőktüi megtudván, követeket és tudakozókat is indíta oda, hogy, ha lehetne, a' rokon népet Pannoniába hoznák,, a' melly a' folytonos háború által néptelenné vált. *) Sőt már IV. Béla idejében, a' tatárjárás előtt, a' rokon népet keresni arra felé ménének a' magyar szerzetesek, mint azt a' »Fa-*-) »Unnor et Magor, cujusdam annalium scriptoris opinione, Fnnorum auctor fuisse traditur . . . . Quare Unni, bello asperrimi, trajecta ad Cimmerium Bosphorum palude Maeoti, non modo sedibus Gothos rejecevunt, sed universam Euvopae Scythiam domitarunt, in repetitisque Pannoniis quieverunt, qnas a se Ungarias appellarunt. Pius antem Pontifex (mihi crede) doctissimus, Ungaros ab Unnis (quod omnes rerum scriptores confirmant) promanasse non patitur, pari cum Jornande tractus affectu, qui Ungaros ac Scythas, pellhcm murinarum commercio notos fuisse seribit. Deinde Sacrosanctus ille páter cujusdam Veroneusis nomen adducit, qui cum ad Tanais ortum penetrasset, gentem Ungarica lingua loquentem se invenisse dicebat. Divus quoque Matthias noster, bujusce rei non ignarus, quam a Sarmaticis quibusdam mercatoribus acceperat, legatos illuc ac exploratores misit, quibus cognatam gentem, si posset, in Pannoniam, populis diuturno bello haud parum exbaustam, alliceret : quod etsi liactenus assequi nequivit, si vixerit tamen, íbrtasse praestabit.« Bonfinius, Ber. Hungaric. Decades. Dec. I. lib. II. Editio Oar. Andr. Bel. Lipsiae, 1771. pag. 41. 1*