Nyelvtudományi Közlemények 10. kötet (1871)

Tanulmányok - Budenz J.: Jelentés Vámbéry A. magyar-török szóegyezéséről 61

98 BUDENZ JÓZSEF. ujg. erik}

erk

erő, erin erős | KB. erin, arin „hart, fest, grob" [jel.]; érik, erk „kraft, macht, stütze, hülfe"; j erik-nek „kraft, erő" jelentése bizonytalannak látszik; a szó nyilván = csuv. irik „akarat, szabad akarat, szabadság", a mivel jóformán KB.-béli helyek is lesznek fordíthatók; v.ö. kazáni-tat. irkün czroöo^HbiH, BOJihKbiü, melynek egy khivai értelmezése így hangzik: irkin K

özi

bas'ina kitken ádam; atasi inesi joku

;

azonban v.ö. Ugr.; [jel.]; — eskü, esküdni : tör. icki ital, ivás, and icki „eskü" | tkp. „eskü ivás"; meg kell jegyezni, hogy a törökben az and is okvetetlenül hozzá kívántatik {and icmek esküdni); hogy épen icki „ital" ez összeköttetésben használtatik, még ki kellene mutatni; el is fogadva az egyezést, m. eskü kölcsön volna, mint tör. ic- igének származéka; másképen Ugr. 825.; [jel.]; — esni: osz. dös-, cs. tös-; | TW. osz.düs | v.ö. Ugr. 751. [al.]; — ezüst: cs. zes bronz | m. ezüst eléfordúl, sokkal egyezőbb alakkal, ugor nyelvben: zürj. ezis7

votj.

azves', de még így is kétes eredetű, minthogy, ha nem csalódom, az indogermán oszét nyelvben is megvan. Falu: cs. avl sátor, sátorcsoport j v.ö. fent (96. 1.) csúcs: vcról; v.ö. Ugr. labiálison kezdő szókkal; [al.]; — fáradni: cs. Jiar-, osz. jorid- | a tör. szók nem férnek össze egymással, s a m. szóval sem [al.]; — fark: cs. osz. árka hát | a „cauda és dorsum" közti jelentési eltérést még hagyján, sehogy sem fogadhatunk el oly nézetet, hogy m. szónak kezdő f-je, mely ugor p-nek felel meg, szükségtelen, mert igaz ok nélkül való eleibetétel lehessen; másrészt oly nézetet sem, hogy tör. szó, melynek kezdő vocalisa v-vel semmi rokonságban nem áll, 8

) csak azért vesztett legyen el elején egy törökség B) Csak így fordul elé, igen ritkán, kezdő tör.

5-nek eltűnése, egyes török nyelvben, p.o. bol-m&k (buol-, csuvasban is hol-, pol-) : oszm. ol-, legközelebb volból, v.ö. osz. var-m&k = bar-, ver- <= fo'r-mek; ígj tat. ur verni = osz. vur-. Osz, -ife-ben (e h. bile) a 5-nek elveszését a szónak encliticus helyzete okozta, épen úgy a mint p.o. biz „mi"' mint szeméíyrag az igén elvesztheti 5-jét. Ellenkező eset, t. i. o. u, ö, ü kezdő vocalisokhoz fejlesztett labiális (de csakis v), kiváló sajátja a csuvasnak : vot tüz = ot, vngur — öküz, vil- halni = öl-; vié- repülni — uc-; visse három = üc. De a csuvasban is, mely különben az1

eredeti tör. 5-t szintén 5,

p alakban mutatja föl, p.o. a tör. er (férfi) szónak csak ar felel meg (nem var); szintígy csuv. oda sziget = ada, csuv. il- = al- venni; iá- = ic- inni, stb. Legérdekesebb eset, mely egyszersmind az említett csuvas v-nek aránylag késő keletkezését mutatja, az, hogy tör. ol „ö, az" a csuvasban ugyan vul, de a casusokban ol helyett szereplő an már csak on (nem von).