Nyelvtudományi Közlemények 10. kötet (1871)

Tanulmányok - Budenz J.: Jelentés Vámbéry A. magyar-török szóegyezéséről 61

JELENTÉS VÁMBÉRY Á. MAGYAR-TÖRÖK SZÓEEGYEZESEIRŐL. 97 lauwarm); | cs. $tli mellékalakja ennekilik (osz. ili) e h.jilik ; egyező a jak. szó, de nem osz. deli, melynek „forró" jelentése sem hiteles: deli egyszerűen „fou"; átv. „brave, courageux"; a d.kanl'i szólás sem szórúl a deli-nek más jelentésére; m. deli, delia (most dalia) ujabb, a szlavón átment kölcsön; a m. dél (meridies)-t azonban, még ha tör. deli csakugyan jelentene is „meleg"-ef, evvel aligha lehetne egyeztetni; [ah,jel.]; •— dér, deres: cs. Jciran (corr. kirau) dér, k'ir deres, szürkület | St. Jcir „pech", de van osz. k'ir „gris"; | m. áer jóformán derű-vei egybe való, mihez képest ált. alapjelentés „fehérség" volna; különben [al.]; —• derű: cs. turuk tiszta, világos | St. „hell, klar (vom wasser";) v.ö. Ugr. 256., az égre vonatkozó szóval; [jel.[. Ed- (édes): cs. tat íz, édesség, ujg. tátik édes, osz. dad ("? tat) u. a., tatTié&m | KB. tátik subst., tatikliké&es | v.ö. Ugr. 735., kezdő t nélkül; •— ég (hímmel): cs. kök, osz. gög (corr. gök) ég, menny, kék; | tör. kök-nek megfelelő m. szó a magyarban már kék; mihez képest az ég (tkp. ég „levegő") szónak töröksége igen kétes; —• egész: cs. ögüs mind, sok, ujg. egüs tökéletes, emelkedett, sok | cs. (St.) „füllé, menge, haufen"; az ujg. szóból sem vehető ki mint valódi jel. „ganz, unversehrt"; j v.ö. Ugr.; —jégni: osz. jak- „égni"; | hibás adat, mert jak- „égetni, gyújtani"; v.ö. Ugr. 736; [jel.]; — éh, éhes: cs. ac énes, aclik éhség; osz. a% a$lik; j nem tudni, mily eredetű a tör. szóban e, melynek a jak. as-ban is már sziszegő áll ellenében ; másképen Ugr.; — ejteni (kimondani): cs. ojt- beszéllni (St: sagen, sprechen), osz. ejt- mondani, jak. et (azaz : dt-) sprechen, aussagen j m. ejteni az esni causativuma ejt-íöl nem külön szó, mely magában nem jelent „sprechen, sagen" úgy mint tör. ojt, hanem csak a „szót ejteni vagy kiejteni1

" szólásban „aussprechen"-vel fordítható ; grammatikai műszó gyanánt való használata e mellett nem jöhet tekintetbe; [jel.]; — enyhe: ujg. enc (ino) nyugalom, csend, osz. énül lassú, szelíd [ inc, jóformán == cs. tinc; osz. (Bi.) énül énül „tout doucement"; [al., jel.] ; — ép, épség: osz. hep mind, egész; cs. ep tökély, ügyesség; ujg. epik ügyesség, epil- ép v. tökéletes lenni j KB. „gedeihen , volJkommen werden ;

gelingen"; egyenesen „ép, egész" jelentéssel, s kezdő consonans nélkül Ugr. 748; — épülni, építeni: osz. jajj'i épület, jap- építeni j a m. igék nyilván csak az ép „egész" származékai, s ettől el nem választhatók; v.ö. Ugr. 748.-hoz való jegyzetet, és az észt ehifa- jeíéntösét (Ugr. 737.); -—erő, erős: UYEIiVTUD, KÖZLEMÉNYEK X, 7