Nyelvtudományi Közlemények 10. kötet (1871)

Tanulmányok - Budenz J.: Jelentés Vámbéry A. magyar-török szóegyezéséről 61

JELENTÉS VÁMBÉRY A. MAGYAK-TÖRÖK SZÓEGYEZÉSEIRŐL. 95 [jel.]; — békó: cs. bekit- kötni, bekik kötve, zárva; ujg. b<j

k

„kötél", bekik kötés j v.ö. béke alatt, fent 77. 1.) | a. m. szónak magashangúnak kellene lenni (v.ö. béke), s ezenkivül m. békló is jő tekintetbe ; ha ez magának a békó-n&k épebb alakja talál lenni, legfelebb egy tör. * bekluk alakra mutatna viasza [? köles.]; — bél, velő (cerebrum) : cs. pelte gyertyabél, osz. bejin cerebrum [ 'pelte perzsa szó (f elité); a bél és velő egybefogása sem igazolható; [al., jel.]; — benge (rügy) : cs. pündök bimbó, rügy | St. jpündük; [al.]; —• beteg: cs. bitik}

bötük, (f bütük)

vége felé járó, fonnyadozó j St. „was sich dem ende naht", a bit-, bűt- „végződni" igétől; [jel.], v.ö. Ugr. 450.; — bocsátani, bucsu: cs. bosat- „elereszteni, föloldani"; bosul- eltávozni, föloldozni (!) | nincs meg a tkpi jel. bosat- „ausleeren" (ettől bos üres); St. bosal- (nem bosul-) „locker werden, sich losmachen"; | a m. szók régenten l-vel voltak : bolcsát, bulcsát, bulcsú; ezenkivül bulcsajt- tiszta magyaros képzést mutat föl; [al.,jel.]; — boglár: osz. bagla- kötni, zárni; j ilyen szóra mint kölcsönvettre, kész idegen szót kell kimutatni, mely megfelelő holmiról használtatik; — boka: cs. bokaj, bakaj „lábszár", bogak „fuszeisen"; | St. bokaj, bakaj „wade"; [jel.], v.ö. Ugr. 454.; •—• ború: cs. bura (corr. burán), osz. bora „szélvész"; jak. borolypj borüs („grau, dunkel, trüb"), boruór alkonyat | cs. burán [jel.]; a jak. szók mint külön szók a színre vonatkoznak, különbözve a borúi- alatt (fent 78. 1.) fölhozottaktól; pedig m. boru-t még sem lehet a borúi, borít igéktől elválasztani; — bő, bolyos, buja: osz. bol bő, cs. baj dús, mol bő; j bö-re nézve [al.]; bolyos, buja-ra nézve [jel.]; — bütü (csúcsa, vége vminek): ujg. bütkü vég, csúcs (biit- végződni) j m. bütü székely szó: „elvágott vége vminek"; ujg. bütkü, mely nincs meg KB.-ben, képzése szerint csak „végződést" jelentene. Csak: osz. cak „addig, csakannyi"; | az egyenes „csak = nur" értelmében van az osz.-ban ancak, eredetileg „annyi (an-cak)u

,

v.ö. lat. tantum, szláv tol'ko „nur"; ha helyenként így tör. cak is fordul elé, ez csak az ancak-n&k gyors beszédbeli rövidítése lehet, melynek a hangsúly is kedvez; a magára álló tör. cak adverbium az odaérés teljességét jelöli, úgy mint lat. usque (ebben: eo usque) vagy a m. egész, mind (p.o. egész addig, mind addig); [jel.]; — csat: cs. catag „a sátorderék nemezdarabjait összekötő nemezdarab"; osz. cat'i gerendát összekötő deszka | a (St.) „obere filzdecke des zeltes", osz. (Bi.) „lattes qui soutiennent les tuiles";[m. hat „hamus, fibula"-nak