Nyelvtudományi Közlemények 10. kötet (1871)

Tanulmányok - Budenz J.: Jelentés Vámbéry A. magyar-török szóegyezéséről 61

JELENTÉS VÁMBÉRY 1. MAGYAR-TÖRÖK SZÓEGYÉZÉSEIRŐL. 75 munkálata bevezetéséből kitűnik (NyK. VIII, 120), ismerte a „Magyar és finn-ugor nyelvekbeli szóegyezések K-et, melyeket én már 1868-ban kiadtam. Neki ezeket legalább oly czéíból kellett átnéznie, hogy meggyőződjék arról, vájjon nem fog-e olyan magyar szót a török rokonsághoz, melynek szembetűnőbb hasonmása találtatik az ugor nyelvekben. Es találhatott volna ö ily esetet, p. o. azt, hogy a m. hal piscis-hez sorakoznak ily ugor alakok: hála, hol, hul; fül-hez : pel'e, pel'?

pile piliks; szidni-hez

: s'ud-, Mid-; toll-hoz .* tolhe, tolga, t'il'i, tavi; eí-hez : amp ; feleség-hez: puoliso (fél-hez : piwlij; hat-hoz: kutiie, hut, hot, kota, kat, kvat; lev- (lennij-hez; He-, la-, U-, lo- stb. Mindazonáltal ő ezen magyar-ugor szóegyezéseket, ha ugyan,' a mint hinni kell, egyáltalában ügyet vetett rájuk, mégsem Ítélte számba jöhetőknek, s bátran egyeztette p. o. a m. hal-t tör. JaZYft-val; s szintígy/ü/.* kitlak-va].; szidni: sög, söjvel: toll: tüj, tüg-Yel; eh: it-ve\: feleség : hele-vel; hat: alti-vsl; lesz, lenni-t: -lan, -len, -laí, -les igeképzővel. Vájjon ebben V. úr elfogulatlan Ítéletet tanusított-e ? Avvagy épen itt találta ő meg azt az „élénkebb török rokonságot", melylyel a finn ugor nyelvek nem dicsekedhetnek ? Áttérek most V. úr magyar-török szóegyeséseiről teendő részletes jelentésemre. Ez, gondos vizsgálat után megállapított véleményemet fogja eléadni, hogy mi és mennyi fogadható el helyesnek vagy legalább tekintetbe vehetőnek ezen szóegyezésekbő], s fogja egyszersmind a szükséges megokoló észrevételeket tenni. Eléadásomnak pedig azon módját véltem legczélszerűbbnek, hogy a szóegyezéseket négy csoportra osztva sorolom elé: I. Olyanokat, melyek helyeseknek fogadhatók el, vagy mint a törökből való magyar kölcsönvételek, vagy mint az ugor-török ösrokonság tárgyalásához tartozó adatok (Helyes egyezések); e kétféle jellemet egyszersmind meg fogom, a mennyire biztosan lehet, jelölni így: [köles] és [ősr.]; II. Olyanokat, melyek első tekintetre elfogadhatóknak látszanak ugyan, de a melyek egyik-másik tekintetből nehézségekbe ütköznek, úgy hogy mégsem helyeselhetők (Látszatos egyezések); III. Olyanokat, melyeknek helytelensége jóformán szembetűnő (Helytelen egyezések); IV. Olyanokat, melyeket kár volt fölvenni is> ú. m. hangutánzó szókat, melyek rokonságra nézve nem döntenek, vagy egyes épenséggel nem fontos apró tárgyra (ételnemek, s effélére) vonatkozó szókat, vagy a melyek még