Nyelvtudományi Közlemények 10. kötet (1871)

Tanulmányok - Budenz J.: Denominativ igék az ugor nyelvekben. 1

DENOMINATIV IGÉK AZ UGOR NYELVEKBEN. I. 5 tárgygyal való ellétódást fejeznek ki, s így tulajdonkében szorosan az előbbiekhez (C) csatlakoznak. Példák: ágoz, ágz-ik, bimbóz-, csemetéz- fruticeseit, csíráz- germinat, fogz-, gyökerez-, magz- sementat (fölmagzik in semen abit), virágoz-, fiaz-, fajzparturire, levelez-, habez-, tajtékoz-, verítékéé-. Mellékesleg említem, hogy itt dz-vel való mellékalakok is fordulnak elé, melyeket majd alább közelebb szemügyre fogunk venni: fiadz-, bimbódz-, csomódz-, borjadz-. E) Hol -l hol -z képzővel készülnek oly igék melyek az alapnévszóban kifejezett valamely cselekvény (actio, actus) véghezvitelét, vagy tárgy (jelenség) előállítását jelentik (= valamit-tevő, valamit-csináló igék\ Példák az -l-es képzésre: árul (v. ö. áruba, bocsátani), barázdál, beszéli (beszedi), dalol, énekel, gondol, gyászol, hahotál, hálál, ostromol, panaszol, parancsol, mivel, rabotál, reményi (reméli), szól, tánczol, tréfál, vacsorál, ebédel (ebédl, ebéll-), varázsol, *) babonái, pártol (seditionem movere), rakásol, rendel, vásárol (vásár mercatus), fényl-'ik, világi-, villáml-, vizel, lángol, zsákmányol, gőzöl, füstöl, innepel, farsangol, ránczol, cserél, csókol, számol, békél, bájol (v. ö. varázsol; báj incantatio), bűvöl (v. ö. büvöl-bájol, v. ö. büvös-bájos ; különben v. ö. B, pontot), becsül (becsű, becsüs) ; csúfol (csúf jocus); rútol probris afficere; árkol, gátol consepire, hidal pontem construere, darabol, jövendöl, próbál, tanácsol, titkol. — Példák a -z-féle képzésre: átkoz, babonáz, igéz, csomóz, dolgoz, könyes, végez, vétkez, határos terminare, limitáré, kínoz, megyéz limitáré, nevez, ajándékoz, illatoz- odarari, kölcsönöz, lángoz, lélékz-, őriz (orz : 'őr specula, vigiliae), példáz configurare, figyelmez, irgalmaz, kegyelmez, oltalmaz, szidalmaz, védelmez. A mint látszik, az Z-féle képzés mégis valamivel kedveltebb mint a z-féle. F) Végre még meg kell említenem azon kizárólagos l-es vagy tulajdonképen kettős ll-es képzésű igéket, melyek annak vélést (tartást) jelentenek, a mit az alapnévszó mond: drágáll, jovall (javait), kevesell, nehezell, szégyenell (-nlem), elégeli (eléglem), a melyekhez igen alkalmatosan sorozhatok ezek is: csudál (csudának tart), urall dominum agnoscere. Hogy ezek *) A magyarban csak a származott igét találjuk : varázslók, varázslás, varázsló ; alapszó a szláv vra&a mágia, incantatio.