Nyelvtudományi Közlemények 10. kötet (1871)
Tanulmányok - A Kondai vogul nyelv (Márk evangeliuma) 177
TÁRGYNEVEK. 189 Még a' ver-t, ifjút, akarom kiemelni, a' melly Mr. 14, 51-ben fordul elő, így: verhum ifjú ember. Talán az ember szót ebből: elm (ég) és ver ifju-bul lehetne származtatni, úgy gondoltam az előtt, a' mire a' vogul elm-pi, elm-kals szók Ösztönözhetnek vala, mellyek hitregei forrásra visznek. De immár eltaláltam, úgy gondolom, hogy ember = elm-ger, em-gyer. *) 12. A' származott tárgynevek : asem, osem főal, vánkos cah'il menydörgés ojmeh rokon vartuh csinálmány nuvces tisztesség vap-s, vő cag'ir fösvény puv'ts por pos'im hajó far, hajó hátulja. v'ihlap hebegő. A' nalem éjszaki vogulban nelm, nyelv, is származék-e? A' magyarban a' nyelni szótul ajánlkozik a' nyd-v-nek származtatása, de nagyon nem hihető; mert bajosan nevezte volna a' beszédet is nyelvnek, ha nem akarjuk feltenni, hogy a' történelem előtti időre emlékezik, a' mikor az ember még nem beszéllhetö (homo alalus) lévén, csak űyelő vala! Inkább lehet a' nyelv, nelm szót a' finn kielihez hasonlítani, melly nyelvet teszen. A' finn megkülömbözteti a' *) A' finn Urna ég, levegő, vogulban Ura és elm, A' vogul hitrege szerint a fő isten, Numi Tarom, fent ül az égben. Ezüst bölcsőben egy férjet és asszonyt ereszte le. Ezeknek születik egy fijok, kinek neve Eím-pi vagy Ilm-pi azaz lég-fiú. Ez toremti azután az dm, ilm-hals — embert, a' halakat, vadakat, 's tanítja az embert halászni, vadászni, szerzi a' házasságot, sőt a' halált is stb. Tehát a' vogul hitrege szerint elm-fi és elm-halan-dó van. — A' nagy közösség mellett, a1 mellyet a' vogul és magyar nyelvek közt találunk, épen nem volna hihetetlen, hogy az ember szó is eZm-bül származik. S én azt gyanítottam vala, hogy a1 ver ifjú szó járult az e/m-hez, úgy, hogy elm-ver-bül vált volna ember. Ámde az m -\- v = m -f- b ellen tanúskodik a' hammas mi hamvas (hamu, v. hamv) helyett van; ehhez hasonlagosan tehát emmer, de nem ember volt volna. Igaz, az idegen ingwer-h'á\ lett a' magyar kiejtésben gyömbér, s Vadnai Rudolf tanúsága szerint (Nyelvünk hangolvadásárul, 22. lapján) a' nép a1 Kába mellett a 1 gyöm-vér, vízi madarat is gyömbér-nek hijja : mégis em-ver-hül nem válhatott ember. De válhatott ám az em és ger, gyer-bül, a' melly utóbbi a' magyar (hajdan mager, moger az az föld embere) szóban is megvan. Ger, gyér férfit teszen, kicsinyítő gyerek. Ennek tője ger, vagy gyér a' magyarban már nincs meg, de hajdan meg kellett lenni, különben a1 gyerek szó se volna. Valamint már az idegen ingwer- és a' hazai gyöngy-vér• bül gyömbér : úgy lett az : elm, em és ger, vagy gyer-b'ú\ is ember. (A hanghasonitás törvénye is az, a' magyar nyelvben, hogy az értelem súlya hasonit.)
