Nyelvtudományi Közlemények 10. kötet (1871)
Tanulmányok - A Kondai vogul nyelv (Márk evangeliuma) 177
188 SZÓTAN. p (so-p = su-u). A' magyar száj szóban az egyik magánhangzó a, a' másik megj1 ', melly helyett más esetekben rendesen v szokott lenni, p. o. finn kuu magyar hav (hava). A' hol pedig a' magyarban vagy u vagy v van, ott a' vogulban p = (azaz v helyett kemény ajakhang) fordul elő, p. o. szemű, kezű, torkú a' vogulban aerap katp vagy katep, turp; hágó e' helyett hágava, háló (halászó eszköz és fekvő ember,) e' helyett hálava stb. a' vogulban kangep, hulp és kuXep. A' vogul sop tehát hangszerint is megfelel a' finn suu-nsik és a' magyar száj-n&k. — Tegyük ide a' vogul vápa, vap» szót is. A' magyar vb' (veje) a' finnben vavy (vávu) a' vogulban vóíps (csak az éjszaki alakot tartván meg). Az s-et elhagyva marad vdp, ez pedig azonképen megfelel a' magyar vev (vej) és finn vciv-y-nek, mint a' sop a' száj-nak és suu-n&k felel meg. A' vogul s a' vap-sben gyakori vogul képző, mint mart-s mérték, hale-s halandó, ember, a' kondaiban hoVis, vagy holes stb. En ezt a' képzőt a' magyar merész, tavasz, ravasz, régi csendesz, csendesség szókban találom fel. Elég az ahhoz, hogy a' vogul vap-s = finn vav-y, magyar vej, vev. A' magyar száj mellett a' szád is van, p. o. hordó szád-ja, kemencze szádja; valamint a' finnben a' suu mellett simf-(ehe), a' vogulban is a' sop mellett simt van. Ebben az n hasonlagos más szókbeli n-hez, p. o. a' finnben ant a' magyar ad, 's a' vogulban hurrnint nílint a' magyar harmad, negged. A magyar főneveknél mutatkozó d képző gyakori, mint vár, vár-ad, *) diós, diósd, kigyós, kigyós-d stb. illyen a' szá-d is. *) A' Századok 1872. novemberi füzetében (641—645 lapjain) Cséplő Péter, Nag y-V ára d-ot mint helynevet fejtegeti, azt állítván, hogy a' várad szónak eredetijét wavta specula szóban találjuk meg, bizonyságul hiván fel »Deutsche Alterthiimer, Georg Phahler 715. l.« Se Cséplő' se Phahler nem találják el a' dolg&t. A' magyar vár-ad nem a' német warte, hanem vár{-a-)d mint diós-d, kigyós-d, Köves-d, Er-d stb. Ahlquist is (De vestfinska sprákens kulturord, 163 lap.) a1 vár szót a' germán var wehr szóbul hajlandó eredeztetni. De a' vár és ó'r szók eredeti ugor szók, mit a1 vogul bizonyit, a' hol ur vár ó'r-z, urhat várakozik és őrködik, urep őr, mintegy örv, úreh fogság stb. A' várad-n&k vogul megfe'elője urent volna, melly azonban, tudtomra, nincs meg. Sőt az er-t = szeretet hasonlagosságán ur-t is lehetne, mi aztán igazán megfelelne a1 vár-a-d szónak. A várnak egyik származéka tehát várad, másika vár-os, vár-as, azaz ollyan hely, a' mellynek var-a van, mi a' városoknak keletkezésibül világos. Ahlquist a' várost ösz-szónak véli: vár és os-bul, minthogy a1 vogulban os, uS várost teszen. De oS, it5-nak jelentése kerítés ; a' vár-é is alkalmasint ugyanaz. A' váras, város ollyan származék, millyen : láh-sta vagy láb-os meg sok más.
