Nyelvtudományi Közlemények 10. kötet (1871)

Tanulmányok - Szarvas Gábor: Latin fordításaink és a Latinosságok. 136

LATINOSSÁGOK. 16T fogalom kifejezésére egyike sem alkalmazható a felsorolt erőknek; ilyenkor tehát a nyelv a rendelkezésére egyedül fenmaradt pótlószerhez, a participiumhoz folyamodik. A magyar ás, és verbalképzŐnek latin aequivalense a legtöbb esetben a tión, ritkábban ión képző ; pl. reg-tión- (rectionem) = igazgat-ás-(t\ ób-sid, -ión-(i) = megszállásnak. Vegyük azonban fel pl. e magyar szót „születés"; • ennek aequivalense volna a latinban natio ((g)na-tión-); de ez egészen más jelentmény számára levén elfoglalva, a nativitas pedig ismeretlen levén, a nyelvnek szükségkép pótláshoz kellett folya- * modnia. A születés főnévnek pótló eszközei lesznek tehát az infinitivus, gerundium, supinum; pl. A fejedelmi vérből születés esetleges : Nasci a principibus fortuitum est (Tac. Hist.1.16.) A születés ideje : Tempus nascendi. Születésre nézve nagyobb = öregebb : natu maior. Minthogy azonban ez igealakok az időviszony kifejezésére elégtelenek, ennek beálltával csak a negyedik s ötödik tényező segíthet, t. i. a participium, s a körülírás mondattal; pl. A kire egyszer te néztél születésekor mosolygó szemmel, Melpomene: Quem tu, Melpomene, semel nascentem placido lumine videris. (Hor. Od. IV. 3.). Thebaé valamint Epaminondás születése előtt, úgy kimúlta után is folyton külső befolyásnak hódolt : Thebas et ante Epaminondam natum et post eius interitum perpetuo alieno paruisse imperio (Nep. Epam. 10.) A participiumoknak ilyszerű használata aztán annyira átment a római nép vérébe, hogy még oly esetekben is, midőn nem csak hogy nem hiányzott egyik-másik főnevök, hanem a nominális kifejezés majdnem általános használatú vala, át-átcsaptak s pedig igen gyakran a participialis szószerkezethez: pl. (Caes. B. G. I. 5.) Post mortem eius nihilominus Helvetii id, quod constituerant, facere conantur, ut e finibus suis exeant : A helveíák (Orgetorix) halála után is megmaradnak kivándorlási határozatuk mellett. (Liv. I. 32.) Mortuo Tullo res ad patres redierat: Tullus halálával a kormány újra a tanácsra szállott volt. 31. §. Participialis szerkezettel él azonkivül a latin főleg a következő esetekben : 1) az elbeszélési mellérendelt mind fő, mind mellékmondatokban; 2) relatív; 3) idő ; 4) okádó; 5) megengedő s 6) föltétes mondatok helyett; továbbá a magyar „a nélkül hogy"* féle adverbialis kifejezés pótlására. Az ccldig mondottakból önként foly, hogy melyek & latin ré*