Nyelvtudományi Közlemények 10. kötet (1871)

Tanulmányok - Szarvas Gábor: Latin fordításaink és a Latinosságok. 136

164 SZARVAS GÁBOR. ptum sed ad suum arbitrium imperare consuesse. Si ipse populo Romano non praescriberet, quemadmodum suo iure uteretur, non oportere sese a populo Romano in auo iure impediri. Haeduos sibi, quoniam belli fortunam tentassent et armis congressi ac svperati essent, stipendiarios esse factos: Ez üzenetre Áriovistus ekként válaszola: A hadjog szerént a győztes a legyőzöttel kénye-kedve szerént bánhatik el; a római nép sem szokott egy harmadik Ítéletére hajtani, hanem meghódoltjairól saját belátása szerént intézkedik. Ha tehát ő nem szabja Karómaiaknak, mily terjedelemben gyakorolják jogukat, a rómaiaknak sem szabad őt jogában korlátozniuk. A haeduok meg akarták kisérleni a hadi szerencsét, de nyílt csatában legyőzte őket s így adózóivá váltak. Hibás módkezelést tüntetnek fel tehát a következő s számtalan más helyek: „Midőn Callistratus többek közt előhozta volna: „Gondolnák meg az arcasok, mily polgárokat szült légyen ezen két város, kikről a többire is következtetést húzhatnának." (Czuczor. Nep. Epam. 6.) „Emlékezem, miként szokta beszélni, hogy ő első ifjúságában a bölcsészet tanulmányát hevesebben élvezte volna." (Télfy. Tac. Agr. 4.) „Fabricius csodálkozott azon, hogy Cineástól azt hallotta légyen, van Athenaeben egy ember." Fábián (Cato. 13.) Hogy a magyar a kijelentő hogy-os mondatokban, következőleg, hogy az oratio obliquában sem alanyi, hanem tárgyi szempontból fejezi ki a cselekvéseket, hogy tehát indicativusi, nem pedig conjunctivust használ, annak erős bizonyítéka a romlatlan, egészséges népnyelv. „Csudálkozom drága kincsem dolgodon; Másnak adtad hűségedet, úgy hallom ? „Az éjjel álmomba arról álmodoztam: A bihari kertbe hat lovat hajtottam; üiaesem es ott vot, az ekét tartotta. Minden fordulásba egy pár csókot ada.li „Az inas elbeszélli, hogy Ő az este mijén későn jött haza, s az erdőn egy setét árokba látott egy félsinges emberkét, a ki egyik