Nyelvtudományi Közlemények 10. kötet (1871)

Tanulmányok - Szarvas Gábor: Latin fordításaink és a Latinosságok. 136

Í08 ÖÜASVAS GÁBOK. eljárás a királyt sokkal inkább ijészté meg, mint az emberei által elvesztett csat?,; mert minden reménysége a futásban lévén, most követni kényszeríttetett — kényszerül vala helyett. 28. §. Az újabb nyelvek s velők a magyar is, ama viszony kifejezésére, mely az alany és a cselekvés közt létezik, bizonyos, az úgynevezett módozati segédigéket használja ; a latin ellenben e viszonyt, nagyobb részt figyelem kivűl hagyja s a cselekvést egyszerűen mint tényt állítja olvasójának szeme elé; pl. Kecsegtetem magamat a reménynyel, hogy barátságunk emléke örökké élni fog: Amicitiae nostrae memóriám spero sempiternam főre. Ezen segédigék, melyek a latinban, közönségesen elhallgatva az egyszerű ige alatt rejtve vannak, melyeket azonban a magok helyén fordításunkban alkalmaznunk kell, a következők: hat, tet, kell, akar, mer, érez, szeret, enged, tud, bír, (meg)tanúl, lát s hasonlók. (Cic. Tusc. I. 38.) Non deterret sapientem mors, quominus suis consulat: A bölcset nem képes elriasztani a halál övéinek gondoskodásától. (Nep. Cim. 4.) Complures pauperes mortuos suo sumptu extulit: Igen sok szegény halottat saját költségén temettető el. (Cic. Verr. IV. 11.) Laudatum etiam vos quemquam venitis: S még ti merészkedtek valakinek dicséretével eléállni ? (Cic. Verr. IV. 4.) Tot praetores, tot consules in Sicilia fuerunt, tot homines cuiusque módi, non loquor de integris, innocentibus, religiosis, tot cupidi, tot improbi, tot audaces: Annyi praetor volt Si- . cihában, annyi consul, annyi mindenféle ember, a becsületeseket, önzésteleneket, lelkismereteseket nem is szükség említenem, hanem annyi haszonleső, gézengúz, orczátlan. (Just. V. 8.) Sic defletae urbi hostes superveniunt, et obsidione circumdata obsessos fame urguent: A már előre megsiratott városra rájön az ellenség, ostromzár alá veszi s ki akarja éheztetni. (Cic. Rosc. XVIII. 52.) Audio; nunc dicis aliquid quod ad rem pertineat: Ezt már szeretem hallani; most legalább olyasmit mondasz, a mi a tárgyhoz tartozik. (Cert. III. 32.) Et praeteritae fortunae fastigium capio et praesentis iugum páti possum: A mit egy részről fel tudom fogni egykori szerencsém nagyságát, úgy másrészről képes vagyok elviselni mostani sorsomnak terhét. -