Nyelvtudományi Közlemények 10. kötet (1871)

Tanulmányok - Szarvas Gábor: Latin fordításaink és a Latinosságok. 136

150 SZAKVAS GÁBOR. tus atque exitus rerum : végkimenet (Oic. Fam. VI. 1.) Temeritas él casus: vakeset (Cic. Div. II. 41.) Hogy az eddigi, csak is in nuce tárgyalt, főnévkezelési sajátságokról látszanak-e tudomással bírni fordítóink, fedezhetünk-e fel művökben határozott elvet, mely munkálkodásuk közben vezette őket, hogy tehát öntudatosan fordítottak-e vagy nem, arra későbben felelünk, ha a beszédrészek tárgyalásával s a mondatok közti különbségek kifejtésével készen leendünk. II. Melléknévkezelési sajátságok. 13. §. Az előbbi rovatban láttuk, hogy a melléknév néha kényszerűségből, máskor hatás kedvóért főnév helyett áll; épen ezen okokból gyakran főnév helyettesíti a melléknevet. Vannak t. i. szók a latinban, a melyek egyáltalában nem képezhetők melléknevekké ; ily esetekben vagy birtokviszonynyal, vagy mellérendeléssel vagy körülírással segít a nyelv e hiányon; pl. Testi és lelki tehetségek : facultates animi et corpioris. Fiatal erő: inventus ac vires. Lehetséges: quod esse, fieri, e/Jici potest. A mindenható Chrysogonus: Chrys. is qui plurimum potest (Cic. Rosc. Am. 13.) A latin különösen a hely, idő, kor s kedélyállapotnak jelölésére többszörte praedicativ kifejezést használ, miclön mi aclverbialissal élünk; mint: (Caes. B. Gr. II. 1.) Crebri ad Caesarem rumores adferebantur: egymásután érkezek a hír, vagy e helyütt: egyik hír a másikat éré. (Liv. XXVIII. 12.) Hispánia pos'rema perdomita est: Hispánia utoljára hódola meg. (Sáli. Jug. 6.) Leoném primus ferire — Vojdisek fordításaként: Oroszlánt ö mint első ejtett el. E latin sajátság némely kifejezésekben már egészen meghonosúlt nyelvünkben; ilyenek különösen: „Elemér, aki első érkezek meg a kitűzött helyre" — „Bem, ki utolsó hagyá el a csatatért", a magyaros ^elsőnek érkezek meg" — „utolsónak hagyá el" helyett; vagy pedig: Első vala Elemér — utolsó vala Bem, a ki — 14. §. A hasonlítást illetőleg következő eltérések mutatkoznak a magyar s latin nyelv között. Ha valamely tárgy tulajdonságának szokottnál nagyobb fokát akarjuk jelölni, a magyar a most használtam kitételen kivűl még a következő fordulatokkal él: szerfölött, rendkivül, túlságos, pl. szertelen kemény hideg, nagy garázda, vagy euphemismussal: