Nyelvtudományi Közlemények 10. kötet (1871)

Tanulmányok - Budenz J.: Denominativ igék az ugor nyelvekben. 1

14 BUDENZ JÓZSEF. (paha rossz kedv), pyhitta- szentelni (pyhd : v. ö. -itse) stb. stb. — Látni való, hogy az egész -itta, -itta önálló képzővé vált, mely közvetítés nélkül az alapnévszóból tevési igét alkot. Mind a mellett az -itta nem egyéb, mint akár az -i, akár az -iíse-nek rendesen képzett causativ alakja, s nem lehet kétség, hogy ezen egész -itta osztályban oly igék szolgáltak e képzésnek kiindulási alapúi, melyek mint valóban causativ igék, vagyis nem mint egyszerűen tevési, hanem mint tétetési denominativumok fejezhették ki a kívánt értelmet. Ilyen p. o. vihoitta- haragít, mely egy első denominativ igét vihoi- (vihoitse-) -E= vihaa- „harag-tenni" (haragudni) tételez föl, a melynek causativuma: „haragot tétetni === haragít" 5 így a lihoittaalatt lappangó lihoi- (lihoitse-) igének mint első denominativumnak jelentése ez volna: „hús-tenní, azaz hízni", a minek causativuma természetesen = „hizlalni", noha a lihoitta- ige az alapnévszóhoz képest első denominativumnak is tűnhetik föl, jelentésre nézve: „húsozni" — hússal ellátni, hizlalni. Ily úton érthetjük meg a causativ alakú -itta- képzés egyszerű denominativ functiójának keletkezését, a melyet azután a nyelvszokás mind szélesebb használatba vett, oly névszókon is, melyek egyáltalában csak egyszerű denominativumra alkalmasak (p.0. hopia ezüst: hopioitta-,hiha: hihoitta-). Megjegyzendő még, hogy az a-végü névszóktól származó -oiíía-féle igék, táj ejtés szerint az i-t elenyésztetvén, -oíía-nak hangzanak, p. 0. kirjotta- e h. Mrjoitta-, úgy hogy csak az o-ban lappang még a megvolt i-nek nyoma, mely arról tanúskodik, hogy nem csak a puszta causativ -tta volt a denominativ képző. A hol tehát ezt ilyen szerepben találjuk, hasonlóképen megelőző i-nek elveszését kell fölvennünk: paidotta- indusio induere (e h. paidoitta, ettől paita)} myrkytta- mérgezni (myrkky), pajutta- viminibus instruere (paju), savutta- megfüstölni, fumigare (savu), tomutta- pulverem excitare (tomu). Az i-nek -itta képzőből való kiszorulása, mely szerint -oitta helyett -otta lép föl mint szóvég, földerít még néhány sajátságos finn denominativ igét, melyek csak az által látszanak alakulni, hogy az alapnévszó vég-a-ja o-ra változik, p. 0. lahjo- „ajándékozni", ettől •' lahja (v. ö. lahjaa-, lahjoitta-). Ilyenek: varsa- equulum parere (varsa csikó), vismo- genyedni (visma pus liquidum), liusko-, pirsto-, rahnoassulatim findere (liuska, rahna assula longa; pirsta assula minor) ; veso- surculos agere (vesa), viUo- vesszőzni (vitsa), viko- vitium sen-