Nyelvtudományi Közlemények 10. kötet (1871)

Tanulmányok - Szarvas Gábor: Latin fordításaink és a Latinosságok. 136

140 SZARVAS GÁBOR. rempublicam consiliis et auctoritate defendebant, nihil agebant ?: Hát a többi öreg: egy Fabricius, Curius, Coruncanius, semmit sem tettek, midőn az álladalmat tanácsadással s befolyásukkal gyámolítottak?" Fábián, különben egyike a leggondosabb fordítóknak, kevésbbé szabatosan imígy tette át e helyet: „Úgy a többi öregek is : a Fabriciusok, Curiusoh, Coruncaniusok, mikor a köztársaságot tanácsukkal s tekintélyűkkel védették, semmit sem tettek-e?" b) A nem. 3. §. Hogy a magyar a latinnal épen nem áll semmi rokonságban, egyéb jelenségeken kivűl világosan bizonyítja azon tény is, hogy a tárgyaknak nembeli meghatározása egészen kivűl maradt figyelmének körén; ebből következik, hogy kifejezéseiben a nembeli differentiákat nem is veszi számításba. Hogy nem veszi számításba? Kérdezzük meg csak a latin fordítókat! (Cic. Rosc. A. XXVII.) „Vita rustica parsimoniae magistra est: A mezei élet a takarókosság anyja", oktat bennünket Sárváry fordítása; de maga elfeledi, hogy magistra nem anya, hanem tanítónő, vagy helyesebben tanító, vagy még helyesebben : a takarékosságnak iskolája. (Nep. Epam. 10.) „Neque verő stirps potest mihi deesse; namque ex me natam relinquo pugnam Leuctricam : De utódom nékem nem hiányozhatik; mert mint leányomat hátrahagyom a Leuctra melletti csatát11 — mondja ifj. Schiefner Gyula Epaminondasa Pelopidasnak. „Kisded korában Massilia volt az ő lakhelye s tanulmányai oktatónéja." Télfy (Agrícola). 4. §. Csak két eset van, mely e szabály alól kivételt képez s melyekben a magyarban is tekintetbe kell vennünk a nemet; s ezek, midőn az állatvilág individumairól van a szó s vagy hangsúlyozva van a nem, vagy ellentét viszonyában állnak az egyedek egymással; pl. (Liv. I. 4.) „Lupa ad puerilem vagitum cursum flexit: Egy nőstény farkas a gyermeksírás felé vévé futáaát." Aen. VI. 262—269.) „Tantum effota antro se immisit aperto; lile ducem haud timidis vadentem passibus aequat : Csak ennyit szóla s a barlangnyilásba bocsátkozok; a hös (vagy : Aeneas) bátor, egyenlő léptekkel követi kalauzát." (Verg. Aen. IV. 362.) „Talia dicentem iamdudum aversa tuetur : Ezen beszéd alatt a királyasszony féloldalt szegzi vala rá tekintetét." Szabálytalanul járt el tehát Vajdafi,