Nyelvtudományi Közlemények 9. kötet (1872)

Első rész. Szó-tan - 57. Föltételező mód 86

gg SZÓ-TAN. Az egyszerű igetők: jej-s-ov jöttünk, vi-s-an vittetek, u-s-an tudtatok, te-s-et ettek, jej-s-et jöttek. A' szenvedő igetők: meteíove-s-ov bérlődtünk, majveset adattak, tatveset hozattak. Tehát : vi-s-ov lav-s-óv majve-s-ov vi-s-an lav-s-an majve-s-an vi-s-et lav-s-et majve-s-et. A' kettős számnak leginkább a' 3-dik személye fordul elő r erkeío-ve-si tiltatának ketten, pusehte-si nyiltak ketten, jomesi jöttek, olsi voltak, ménesi mentek, olmiesi laktak, pümtsi kezdtek ketten stb. chaiíctachtepa ménesi i tocho varsi, chunile laves tinane Isus a' két tanítvány mene és úgy teve, mint mondott nekik Jézus. 21, 6. Föltételező mód. 57. Ennek képzője n, melly az éjszaki vogulban w-val jár, így: ol-nu-m volnék, ol-nu-n volnál, ol-nu volna- ol-nu-u volnánk stb. Az evangéliumi nyelvben az egyes számbeli első és második személyt nem vettem észre, de a' harmadik személy ez alakban: ol-ni volna, gyakran található, mint: chul't-ni maradna, taj-ni lehetne, mi-ni adna. A' többes számbul megvannak: ol-n-ov volnánk, joch-n-at jönnének (11, 21.), minél fogva a' többesThaíran így tehetjük fel : ol-n-ov volnánk ol-n-an volnátok ol-n-at volnának Még összetett idő-alakot is képez, a' mikor az olnov föltételező multat jelent: olnov ol-che ha voltunk volna. Chun man jegenov ölne lat cuvt olnov olche, toncuvt tan kenesanel keurt at olnov, istobi sosuchv najtet kelpme ha mi atyáink idejében voltunk volna, akkor tanácsaikban nem volnánk (voltunk volna), hogy önteni a* próféták vérét. 23, 30. A' föltételező mód szenvedőjének példáji: pert-n-ov-e eladatnék, urt-n-ov-e osztatnék. Tá vaj jani tinel ele pertnove, os ton cchce jormitne urtnove e' zsír (kenő) nagy árért adatnék el, 's a* pénz a' szegényeknek osztatnék ki. 26, 90.