Nyelvtudományi Közlemények 8. kötet (1870)

Lindner Ernő: Nyelvjárások vallomásai. 1

NYELVJÁKÁSOK VALLOMAMYAl. 9 sarjadnának elő, mint az ágak a törzsből V De vájjon micsoda gondolatokat köthetnek ezek ilyen kifejezésekkel öszveV — Ha azonban a nyelvet mindenképen akarjuk fával hasonlítani öszve, ezen hasonlat által egy pont csakugyan földeríthető, t. i. az, hogy a nyelv, ép oly igazán mint a fa, nem nőhet vagy nem állhat fen önmaga által. Föld nélkül, lég, víz és világosság nélkül a fa nem élhetne, még gondolatainkban sem. Épen így van az a nyelvvel. A nyelv nem állhat fen önmaga által; földet, talajt kivan, melyen nőhessen, s ezen talaj az emberi szellem. Azt mondani a nyelvről, hogy az egymagára és egymagáért létezik, hogy saját életet él, hogy virágzási és érettségi fokot ér el, hogy sarjakat nemz és elhal — üres phrásis, s ámbár néha nem korülhetjük ki, hogy metaphoricus kifejezéseket ne használjunk, de mégis mindig, különösen ilyen vizsgálódásoknál őrizkednünk kellene, nehogy épen magok által az álta lünk használt szavak által vezettessünk tévútra. A mit tehát itten a nyelv növésének nevezünk, az két processust foglal magában, a melyek mindig gondosan megkülönböztetendők egymástól, ámbár azonegy időben lehetnek munkások. Ezen két folyamatot következőképen jelölném: 1) nyelvjárásbeli fajzás, tenyészet (regeneratio); 2) hangi elfajzás, enyészet (corruptio). Kezdem a másikkal, mert szembeszökőbb, ámbár operátiói a valóságban a nyelvjárásbeli tenyészetéit követni szokták. Megengedettnek tekintem, hogy a nyelvben eredetileg mindennek jelentése volt. Miután a nyelvnek más czélja nem lehet, mint gondolatainkat kifejezni, ebből némileg szükségkég látszik folyni, hogy a nyelvnek se többet se kevesebbet nem kellene tartalmaznia, mint a mennyi ezen czélra szükséges. Az is látszhatnék ebből következni, hogy, ha a nyelv nem tartalmaz többet, mint a mi bizonyos jelentés kinyomására szükséges, lehotetlen a nyelv bármely részén változtatni, a nélkül, hogy az sajátképi czéljától elüttetnék. Ez némely nyelvekben valósággal így is van. Sinaiban p. o. „schi" azt fejezi ki, mit a magyarban „tíz." Lehetetlen a „schi" alakon legkisebbet is változtatni, a nélkül, hogy képessegétől „tíz"-et jelenteni megfosztatnék. Ha „schí" helyett p.o. „tsí" mondatnék, ez „het"-et jelentene. De tegyük, hogy két annyit mint tíz, tehát kétszer tizet vagyis húszat akarnánk kifejezni. Sinaiban „eúl"-t, mely „kettő"-t jelent, kellene „schi" elibe tenni s mondani „eúl-schi." Ennél az „eúl-schi"-nél ugyanarra kell vigyázni, mire kellett „schi"-nél. Ha