Nyelvtudományi Közlemények 8. kötet (1870)

Lindner Ernő: Nyelvjárások vallomásai. 1

NYELVJÁRÁSOK VALLOMÁNYAI. 7 császár, a Constanzi conciliumnál elnökölvén, a gyülekezetet latin szónoklatban a Hussiták schismájának kiirtására szólitá fel, ezt találá mondani: „Videte,patres, ut eradicetis schismam Hussitarum." Egy barát ekkor meglehetős kíméletlenül rendre szólitá őt, fölkiáltván: „Serenissime Rex, schisma est generis neutrius." A császár, lélekjelenlétét nem veszítve, kérdé a tudákos barátot: „Hát te honnan tudod ezt?" A vén cseh iskolamester azt válaszolá: „Alexander Gallus mondja." — „És kicsoda az az Alexander Gallus?" — „Barát volt." — „Jól van", monda a császár, „én pedig római császár vagyok, és az én szavam hihetőleg ép oly jó lesz, mint valami baráté." — A nevetők kétségkívül a császár pártján voltak, de annak daczára a „schisma" neutrum maradt és még a római császár sem volt képes a szó nemét és végzetét megváltoztatni. Korántsem új ez az eszme, hogy a nyelv az emberekáltal változtatható és javítható. Protagoras, miután néhány törvényt állított volna fel a szavak nemét illetőleg, Homér szövegét, minthogy ez nem egyezett az ő szabályaival, valósággal hibásnak találni s kiigazítani kezdte. De itt is, ép úgy mint minden hasonló esetben, eredménytelen maradt az erőltetés. Próbáljuk bár a legegyszerűbb nyelvszabályt megváltoztatni, s csak hamar meg fogunk győződni, hogy az physikailag lehetetlen. Angolban p. o. a különbség „much" és „very" közt látszólag igen jelentéktelen s még sem szabad a kettőt soha egymással fölcserélni. Lehet mondani „I am very happy ", de nem „I am much happy", ámbár ennek: „I am most happy" ismét van értelme. Ellenkezőleg lehet mondani „I am much misunderstood", de nem „I am very misunderstood." így a spanyol, portugál és rumán csak a latin „magis"-t használhatja a comparativus képezésére (sp. mas dulce; port. mais doce; rum. mai dulce), míg a franczia, provengál és olasz ugyan e czélra csak „plus"-sal élhet (ol. piű dolce ; prov. plus dous; fr. plus doux). Korántsem lehetetlen azonban, hogy ezen megkülönböztetés a most csak adjectivumokkal öszvekötött angol „very" és csupán participiumok előtt álló angol „much" között idővel épen úgy el fog tűnni, mint a latin comparativ-formátió tűnt el a román nyelvekben. Valósággal nem egy salonban hallani ily kitételeket: „very pleased", „very delighted." De ha ily változás beáll, nem egyes embernek hatalomszavavagy nagyobb emberszám közös megegyezése folytán, sőt inkább a grammatikusok és akadémikusok akadályozó igyekezetei daczára /