Nyelvtudományi Közlemények 8. kötet (1870)

Lindner Ernő: Nyelvjárások vallomásai. 1

NYELVJÁRÁSOK VÁLLOMÁNYAI. 5 osztályozza a tárgyakat és különös vagy esetleges factumok elbeszélése teljességgel nem tartozik reá" (Whewell). Ha már most a világ különböző részeiben beszélt nyelveknek nagy számát és azoknak minden nyelvjárási és táji különbözéseit nézzük, ha azon jelentékeny változásokat veszszük tekintetbe, melyeken ezen nyelvek mindegyike ment a századok folytában keresztül, mikép a latin nyelv olasz-, spanyol-, portugál-, provengal-, franczia-, rhátoromán-, dacoromán-ná idomúit által, mikép megint a latinnak, a hellén és a kelt, a germán és a szláv nyelvekkel, nem különben Persia és India régi nyelvjárásaival együtt, egy korábbi nyelvből, az egész áriái nyelvcsalád anyjából, kellett kiindulnia; ha látjuk, mikép a héber, arab és szyr, különböző melléknyelvjárásokkal, csak azonegy alaptypus különböző kinyomataiképen tűnnek fel, mikép mindezen nyelveknek azonegy forrásból, a sémi faj eredeti nyelvéből, kellett eredniek, és ha ezen két nyelvcsaládhoz — az áriái és sémihez — legalább még egy biztosan megállapított nyelvosztályt — a turánit — csatoljuk hozzá, mely a mongol-mandsu-török, tinn-ugor és szamojéd nyelveket, mint egy közös nyelvcentrumból kiinduló sugarakat, foglalja együvé; — ha a nyelvek folyamát ezen három hatalmas ágban a századokon keresztül hullámzani, és ezeket, mielőtt messze távolban szemeink elől eltűnnek, nyilván egy közös forrás felé convergálni látjuk, — valósággal úgy tetszhetnék, mintha történeti élet lakoznék a nyelvben és mintha, mind az ember akaratja, mind az idő hatalma, ha nem is belső lényegéről, de még is legalább külső formájáról adhatna hírt. Ha a nyelvnek puszta locális különb/éhségei még nem is fognának elegendő oknak tartatni arra, hogy a nyelv a természettudomány tárgyainak köréből kirekesztessék, fennmaradna még mindig ama nagyobb nehézség : mikép lehessen a történeti változásokat, melyeken ezen nyelvjárások mindegyike nyilván átment, öszveegyeztetni a természettudomány elismert elveivel ? A természetnek mindegyik része — legyen ez bár ásvány vagy növény vagy állat — a maga nemében lételének elejétől annak végéig ugyanaz marad, ellenben bizonyosan kevés nyelvek fognának csak ezer évnek lefolyta után is ugyanazoknak megismertetni. Nagy Károly és Nagy Alfréd nyelve a mostani fölnémettől és angoltól oly különböző, hogy azt egészen úgy kell tanulmányozni, mint a hellént és a latint. A nyelv történelmi átidomúl^sai gyorsabban vagy lassabban következhetnek be, de bekövetkeznek