Nyelvtudományi Közlemények 8. kötet (1870)

Lindner Ernő: Nyelvjárások vallomásai. 1

NYELVJÁRÁSOK VALLOMÁNYAI. 25 don mondják: „guter, bálder, gekommt, gedenkt, ich fangte, backte, webte" stb., melyek közül egyesek kitúrták a régibb alakokat. Ugyan ezen grammatikai jogérzet, ezen törekvés a nyelv egyszerűn analóg kiképezésére a századok folytában sok úgynevezett rendhagyó formát távolított el a nyelvből. így p. o. a latinban a segédige nagyon rendhagyó volt. Ha az első személy „sumus (vagyunk) é3 a harmadik személy „sünt" (vannak), a második személynek, a szigorú gyermeklogika szerént, legalább is „sutis"-nak kellett volna hangzania. Már a spanyol így mondja : „somos, so:

s, son," és ezen „sois" valósággal „sutis" helyett áll. A nyelvtani nivellirozás hasonló nyomait mutatják ezen olasz alakok „siamo, siete, sono", melyek szabályszerű igék — mint p. o. „crediamo, eredete, credono" — analógiája szerint képezvék. A sing. 2-ik személye „sei" („es" helyett) szintén a gyermekgrammatikából származik. Hasonlóképen ezen oláh formák: „súntemu" = vagyunk, „súnteti" = vagytok, melyek a plur. 3-ik személyének „sunt"-nak köszönik eredetöket. Angolszászban a többes . 3-ik személye „sind"* hamis analógia által az 1-ső és 2-ik személyre is vitetett át és angolban n-ind a három személy „are " Német nyelvjárásokban ilyeneket találunk : „wir sein, sie sein" ; továbbá „ich sei" e helyett „ich bin", angolban r

I be" e helyett „I am." Ezen különbféle befolyások és föllételek, melyek alatt a nyelv nő és változik, tenger-áramlatokhoz hasonlíthatók, melyekből, mihelyest sebességök fogy, rétegek rakódnak le a tengerfenéken, a hol addig felhalmozódnak és fölnövekednek, míg végre a fölszín íölött lesznek láthatók, míg végre átvizsgálhatok és megismerhetők valamennyi alkatrészeikben, melyek nem a növésnek valami belső elve, nem változtathatlan természettörvények által hozattak együvé. De okkor aztán másfelől azt is fogjuk belátni, hogy ezen alkatrészek korántsem puszta vakeset által vagy törvénytelen és szabályozatlan erők eredményeiképen találkoztak. Itt újra tapasztaljuk, hogy az ember sohasem lehet eléggé gondos, eléggé szigorú szavai használatában. Szorosan véve a föld folyvást változó fölszinének átalakulásaira sem a „történelem," sem a „növés" kitétele nem alkalmazható. „Történelemiről ott van szó, hol szabad erők hatásai állanak be; „növés" organicus lények természetes kifejlődésére vonatkozik. Mi azonban a földkéreg növéséről is a gipsz-jegeczek gyors növéséről a heilbronni tunnelben stb., szók-