Nyelvtudományi Közlemények 8. kötet (1870)

Lindner Ernő: Nyelvjárások vallomásai. 1

26 LINDNER ERNŐ. tunk beszélni és igen jól tudjuk, hogy mit értünk alatta; a „növés" szó ezen értelmében fogni fel valamely nyelv „növés"-ét van jogunk, de korántsem valami élőfa növésének értelmében. Ha azon modificátiókat, a melyek adott elemeknek szüntelen új combinátiói által idővel létrejönnek és a melyek szabad erők szabályos behatásának nincsenek kitéve és utóvégre természeti befolyások eredménye gyanánt ismerhetők fel, ha ezen modificátiókat csakugyan lehet a „növés" nevével jelölm, és ha — ezen értelmezés szerint — a földkéreg „növés"-éről beszélhetünk, akkor ugyanaz a szó ugyanabban az értelemben a nyelvre is lesz alkalmazható s jogunk lesz tehát, a nyelv tudományát kivenni a történeti tudományok kerületéből és a természettudományok körébe átültetni azt, a földtudomány és társai tömbjébe. Még egy ellenvetést kell vizsgálnunk, s ennek tüzetesebb vizsgálata csak még világosabban fogja megértetni velünk a nyelv tulajdonképi, reális jellemét. A fold növésének — a geológiai buvárlat által megállapított — nagy korszakai befejezésöket el- vagy legalább közel érik, midőn emberi élet első nyomaira akadunk és midőn az ember történelme a szó legtágabb értelmében kezdődik. A nyelv növésének korszakai ellenkezőleg az emberiség történelmével egyszerre kezdődnek s vele párhuzamosan folynak. Ennélfogva azt állították, hogy, habár a nyelv nem is pusztán művészet terméke, mégis lehetetlen volna bármely nyelv életét é3 növését megérteni, azon időknek, melyekben ezen nyelv képeződött, történelmi ismerete nélkül. Tudnunk kell, azt mondják, vájjon egy nyelv, mely az öszvehasonlító nyelvészet górcsöve alatt analysálandó, vadon nőtt-e fel, nyers néptörzsek közepett, bárminemű, élő vagy írt szóban fenmaradt, költői vagy prósai irodalom nélkül ? vagy finomabb mívelődést nyert-e költők, papok és szónokok által, classicus kors?ak bélyege nyomatott-e reá ? Hasonlóképen csak a politikai történelem évkönyveiből tanulhatjuk, vájjon egy nyelv érintkezésbe jött-e egy másikkal, meddig tartott ezen érintkezés, a két nemzet melyike állott feljebb a civilisátióban, melyik volt a győző, melyik a legyőzött, melyik állította fel az ország törvényeit, vallását és müve zeteit s hozott elő legnagyobb számmal nemzeti tanítókat, népszerű költőket és nagybefolyásu népvezéreket ? Mindezen kérdések tisztán törtéaclmi jelleget viselnek s oly tudomány, melynek annyit kellett történelmi forrásokból kölcsönöznie