Nyelvtudományi Közlemények 8. kötet (1870)

Lindner Ernő: Nyelvjárások vallomásai. 1

NYELVJÁRÁSOK VÁLLOMÁNYAI. 21 dalmaskodnak a patríciusok felett, a latinság egészen másforma lesz, miüt a Cicero-féle;

és

tudjuk, hogy magának az Arpinumban fölnevelkedett Cicerónak is el kellett szoknia némely tájnyelvi sajátságoktól (p. o. a szavak végén álló s elhullatásától), midőn Róma legelőkelőbb társaságába vegyülni s új pafcriciusi barátjai számára írogatni kezdett. Miután a classicus latin nyelvjárás a vallás, törvényhozás, irodalom és általános míveltség nyelvéül meg volt választva, a nyelvjárások folyékony mozgékonyságát elvesztette és úgyszólván megállott művészileg épített medenczéjében. Nem nőhetett tovább, mert nem volt neki szabad változnia és classicus cor rectségétői egy lépést se távoznia. Ezen latin nyelvjárás, mely, mint minden nyelvjárás, tovább akart nőni, Augustus korának classicus latinjától, mint kísérteti önnön másától lön meglátogatva. Irodalmi nyelvjárások vagy közönségesen úgynevezett classicus nyelvek ideiglenes nagyságukért elkerűlhetetlon romlás által kénytelenek lakolni. Tespedő tótükrökhöz hasonlítanak fürgén tovaömlő folyamok mellett. Mindent vesznek föl medenczéjökben, a mi hajdan életfris nyelv volt, de a főáramlás már nem medenczéjökön megy keresztül. Néha úgy tetszhetik, mintha a nyelv egész folyama ezen tavakban veszne el, és már csak ügygyel-bajjal fedezhetünk fel apró patakokat, melyek a főmederben folynak tovább; de ha a folyam mentében alább, azaz a töri énét valamely későbbi korában, ismét akadunk vesztegálló nyelv új gyülemletére, moly épen képződik vagy már is képeződött, bizonyosak lehetünk, hogy épen azon apró, egy időre szemünk elől majdnem eltűnő patakokból kapta az új medencze az ö vizét. Classicus vagy irodalmi idiómát igen találóan egy folyó fagyott fölszinéhez is lehetne hasonlítani, a fénylő, tükörsima, de merev és hideghez. Akisimított és finomul kiképezett nyelv ezenjégkérgQ nzíán többnyire politikai rázkódtatások által széttöretik, é* az alúla fölzajló vízárak által elsodortatik. Ez oly időkben történik, melyek alatt a felsőbb osztályok vagy vallási, vagy társadalmi küzdelmek által szétmorzsoltatnak vagy a társadalom alsóbb rétegeivel ismét öszvekeverednek, idegen nemzeti ellenségek támadását visszaverendök; oly időkben, melyekben az irodalmi munkásság elzsibbad, paloták elhamvasztatnak, zárdák kiraboltatnak és a tudományosság székhelyei ssétdúlatnak. Akkor a népies vagy, a mint