Nyelvtudományi Közlemények 8. kötet (1870)

Lindner Ernő: Nyelvjárások vallomásai. 1

22 LINDNEB ERNŐ. nevezik, köznépi, pórias nyelvjárások, melyek eddigelé az irodalmi nyelv jégtükre alatt észrevétlenül folydogálának, megáradnak és, tavaszi árvíz módjára, elsodorják az alkalmatlan korlátokat, melyeket egy eltűnt idő képezett vala. Békésebb időkben aztán új és népszerű irodalom buzog fel ily nyelvben, mely hódítások és felforgatások által képeződöttnek látszik, de tettleg már régen ezelőtt fölnőtt vala és, magában készen, a történelmi események által csak napvilágra hozatott, Ha ezen álláspontot foglaljuk el, akkor egy irodalmi nyelvről sem mondhatjuk, hogy az valamely más nyelvnek anyja volt légyen. Miheiyest valamely nyelv elveszti a korlátlan változásra való képességet, a közönyt mindeniránt, a min túlad, és a készséget, szempillanatilag a szellem és szív minden igényeinek eleget tenni, természetes élete azonnal múlhatlanúl csupa mesterséges létellé változik át. Tovább élhet ugyan még egy ideig, de míg nedvdús élő hajtás látszik lenni, tettleg csak letört és fonnyadó galy, mely elébb-utóbb lehull a törzsről, a melyből sarjadott. Az olasz nyelv forrásai nem Róma classicus irodalmában, hanem Olaszország népi nyelvjárásaiban keresendők. Midőn ily módon tiszta világosságba igyekszem állítani a nyelvjárásoknak — mint a nyelvfolyam forrásainak —• lényegét, úgy tetszhetnék egyiknek vagy másiknak, mintha túlbecsülném azoknak nyomósságát. Ha más czél lett volna előttem, bizonyosan könnyen megmutathattam volna, hogy a nyelv irodalmi kiképzés nélkül soha sem nyerhette volna azon határozott, állandó jellemet, mely a gondolatközléshez kivántatik, hogy soha sem érte volna el fölséges czélját, hanem vadócz troglodytok badargása maradt volna. De miután nem hihető, hogy az irodalmi nyelvek fontossága fogna egy könnyen kétségbe vonatni, míg a nyelvjárások nagy jelentősége, amennyiben a nyelv növését föntartják, táplálják, még nem lőn bebizonyítva, kimutatva : czélirányosabbnak hittem, azon előnyök mellett időzni tovább, melyeket a nyelvjárások nyújtanak az irodalmi nyelveknek, mint azon jótéteményekről emlékezni meg, melyeket a nyelvjárások magok nyernek az irodalmi nyelvektől. Azonkívül főczélom volt, a nyelv növését megmagyarázni és ezen tekintetben a nyelvjárások folytonos után-növésének nagy jelentőségét túlbecsülni lehetetlen. Távolítsunk csak el valamely nyelvet szülőföldétől, szakítsuk el azt a nyelvjárásoktól, a melyek azt táplálják, és természetes növése azonnal meg fog akadni. A hangi romlás ezután is