Nyelvtudományi Közlemények 8. kötet (1870)

Lindner Ernő: Nyelvjárások vallomásai. 1

20 LINDNER ERNŐ. városokban, falvakban, nemzetségekben, sőt családokban, és ámbár a civilisátió és centralisátió előrehaladása számukat megszorítani és alapvonásaikat assimilálni törekszik, mindazonáltal még a mi időnkben sem bírta azokat egészen megsemmisíteni. Vessünk még egy pillantást arra, a mi rendesen a nyelv történelmének neveztetik, de helyesebben a nyelv természetes növésének volna nevezendő, és könnyen fogjuk észrevenni, hogy az főképen azon két elv munkásságában áll, a melyet épen vizsgáltunk, aphoneticus corruptio vagy hangi elfajzás és a dialecticus tenyészet vagy a nyelvjárások á tali 'növés munkásságában. Vegyük példagyanánt a hat román nyelvet. Ezeket a latin nyelv leányainak szokás nevezne Az anya és leány nevezeteknek nyelvekre való alkalmazása ellen nincs kifogásunk; csak attól kell őrizkedni, nehogy efféle világos és egyszerű kifejezések homályos és határozatlan képzetek palástja gyanánt szolgáljanak. Ha már most az olaszt a latin leányának nevezzük, eszünk ágában sincs az olasznak új életelvet tulajdonítani. Egyetlen egy gyök-elem se teremtetett újból az olasznak képzése végett. Az olasz új alakban megjelenő latin; az olasz modern latin, vagy a latin antik olasz. Az anya és leány nevezetek csak különböző korszakokat jelölnek a nyelv növésében, a mely nyelv lényeges tartalma szerint ugyanaz maradt. A latinról azt rriondani;

hogy meghalva sarjadékának adott léteit, tiszta mythologia, s nem volna nehéz bebizonyítani, hogy a latin még sokáig, miután az olasz márkáját lábári járt, élő nyelv volt. Csak arról kelt tökéletesen tisztában lennünk, mit tesz tulajdonképen „latin." A classicus latin Itália áriái lakói által beszélt számos nyelvjárásainak egyike. A classicus latin Latium nyelvjárása volt, Latiumban Róma nyelvjárása, Rómában a patríciusoké. Megállapíttatott Livius Andronicus, Ennius, Naevius, Cato és Lucretius által, kisimíttatott és finomíttatott a Scipiók, Hortensius és Cicero által. A classicus latin egy elzárt osztály, egy politikai párt, egy irodaimári csoport nyelve volt. Ezeknek kora előtt Róma nyelve kétségkivül erős ingadozásoknak és változásoknak volt alávetve. Polybius beszéli, hogy tanult rómaiak is csak ügy gyei-bajjal voltak képesek a Róma és Karthágó közti régi szerződéseket megfejteni. Horácz bevallja, hogy nem képes megérteni a régi salicus költeményeket. Quintilián mondja, hogy a salicus papok magok is alig érthetik meg saját szent hymnusaikat. Ha a plebejusok dia-