Nyelvtudományi Közlemények 8. kötet (1870)

Lindner Ernő: Nyelvjárások vallomásai. 1

NYELVJÁRÁSOK VALLOMÁNYAI. 17 tek létre. „Minden nyelvjárások és dialectusok", azt mondja, „előremenve fejledeznek, és mennél hátrább nézünk a nyelvben, annál csekélyebb számuk, annál gyengébben kinyomott jellegök. Ezen fölvétel nélkül általában megfoghatatlan volna úgy a nyelvjárások eredete, mint a nyelvek sokasága. Minden sokféleség eredeti egységből sarjadt elő lassanként.u

Ez valósággal

így látszik lenni, ha egyedül az irodalmi idiómák által — minő a szanszkrit, hellén, la-' tin;

gót stb. — szolgáltatott anyagokat veszszük nyelvelméleteink alapjául és amazokra építjük ezeket. Az irodalmi idiómák kétségen kivül is a királynemzetségek a nyelv históriájában. Do valamikép a világtörténelemnek mindenesetre az uralkodó dynastiák krónikájánál többet kell adnia, úgy a nyelvtörténészuok som kellene soha szem elől téveszteni ama alacsonyabb és népszerűbb rétegeket, a melyekből ama dynastiák eredetileg előtűntek és a melyek által egyodül hordoztatnak. De épen ezen a ponton tűnik fel a főnehézség. Mikép írhatjuk meg a nyelvjárások történetét! A nyelv régibb törtéuetében csak irodalmi nyelvjárások szolgáltatják a szükséges anyagot, míg a nép szájában élő nyelvjárásokra nézve a régi írók sokszor alig említik, hogy effélék egyáltalában léteztek. Ha újabb időben missionáriusok adták' magokat irodalomnélküli vad néptörzsök nyelveinek tanulmányára, nekik is rendesen azon néptörzsök számos nyelvjárásai egyikének tanulására kellett szorítkozniuk, és ha fáradozásaikban általában boldogultak, úgy azon nyelvjárás, melyet írásban följegyeztek és czivilizáló befolyásuk közvetítőjeképen használtak, nem sokára néminemű irodalmi felsőbbséget nyert, úgy hogy a többi barbár, jargon képen, háttérbe lépett. Mindenesetre vad törzsök nyelvjárásainak összes ismeretét főképen, sokszor egyesegyedül is, a missionáriusoknak köszönjük, s igen kivánatos volna, hogy figyelmök mindig újra meg újra irányulna a nyelvek nyelvjárási életének érdekes problémája felé, melynek földerítésére egyes egyedül ők bírják a kellő eszközöket. Gábriel Sagard, ki 1626-ban a huronokhoz küldetett missiónáriusképrn és 1631-ben Parisban „Grand voyage du pays des Hurons" czímü müvét adta ki, azt mondja, hogy ezen éjszakamerikai törzsek közt alig egy falu beszéli ugyanazt a nyelvet, melyet egy másik beszél, sőt hogy még azonegy falu egyes családjai sem NYELVT0D. KÖZLEMÉNYEK VIII. 2