Nyelvtudományi Közlemények 8. kötet (1870)

Lindner Ernő: Nyelvjárások vallomásai. 1

16 LINDNER ERNŐ. lehetetlen volna, akár az angolszászt, akár a fölnémetet, akár mind a kettőt a góttól származtatni.Lehetetlen volna p.o. az indic. praesens többesének első személyét, az ófölnémet „nerjames"-t, a gót „nasjam" corruptiójáúl tekinteni; mert a szanszkrit „masi", hellén „mes", latin „mus"-ról tudjuk, hogy ez volt a többes első személyének eredeti végzete. — A gót csak egyike a germán faj számos nyelvjárásainak, a melyek közül egynéhányan Föl- és Al-németország, Hollandia, Friesia, Britannia stb. irodalmi nyelveit látták el nyelvanyaggal, míg mások elenyésztek és meg mások századról századra észrevétlenül tovább tenyésztek, a nélkül hogy valaha irodalmat termettek volna. Azért, mert a gót a párhuzamosan egymásmelleit haladó germán nyelvjárások közül az egyetlen, mely egészen a IV-ik századba kísérhető vissza, míg a többiek már a VII-ik században tűnnek el szemeink elől, a gót hibásan tartatott némelyektől az egész teuton nyelv ős forrásának, jogosan nem tarthatván többnek, mint a teuton nyelvtestvérségben, úgyszólván, legidősebb testvérnek. De van a germán nyelvnek még egy folyama, mely szintúgy vitatja függetlenségét, mint a föl- és al-német, és melynek a gót, föl- és al-német irányában teljességgel csak coordinált állást lehet engedni. Ez a norsz vagy szkandináv ág, mely jelenleg három irodalmi nyelvből — a svéd, dán és islandiból — és különbféle helyi nyelvjárásból áll, különösen Norvégia elzárt völgyei s „fjord"-jaiban, hol azonban az irodalmi nyelv a dán. így tehát az élő germán nyelvjárásokra nézve kimutattuk az elökorban ama négy főcsatornát, a melyből folytak, — a fölnémetet, alnémetet, gótot és szkandinávot — és láttuk egyszersmind, hogy ezek — a különbféle alárendelt nyelvjárásokkal együtt — eleitől fogva a germán nyelv megannyi hasonfajai képen egymásnak coordinálandók. Kényelmesség okáért beszélhetni ugyan egy germán nyelvről, mint a nagy árja nyelvcsalád egyik ágáról, de e mellett soha sem szabad feledni, hogy ezen eredeti és egyforma germán nyelv történelmileg soha valósággal nem létezett és hogy a germánok nyelve, mint minden más nyelv, nyelvjárásokkal és nyelvjárásokon kezdődött, melyeknek özönéből lassanként egynéhány határozott nemzeti szálladék ülepedett le. A mit Grimm a nyelvjárások eredetéről általánosságban mond, az csak olyanokra alkalmazható, melyek hangi corruptió által jöt-