Nyelvtudományi Közlemények 8. kötet (1870)

Lindner Ernő: Nyelvjárások vallomásai. 1

NYELVJÁRÁSOK VALLOMANYAI. • 15 egy közös alaptypus nélkül. Ezek épen így egy eredeti fölnémet nyelvnek — mint nem csupán az irodalmi ó-, közép- és újfölnémet, hanem az öszves osztrák, bajor, alamann, sváb és frank helyi nyelvjárások forrásának — föltevését is akarnák követelményezni; ezek — mint már mondtuk — továbbá azon hitre isszeretnénektéríteni minket, hogy a föl- és al-németre való szakadás előtt egy valóságos és igazi teuton nyelv létezett légyen, mely magában még nem volt volna sem fölnémet sem alnémet, hanem csak e kettőnek csiráit foglalta volna magában. Ilyen rendszer a grammatikai analysis czéljainak egészen megfelelő lehet, de azonnal csehül kezd lenni, ha ezen grammatikai abstractiók számára ködös szürkület helyett történeti tények biztos és életfris háttere kerestetik. Valamint családok, nemzetségek, szövetségek és törzsök léteztek, mielőtt össznép képződött, így előzték meg a nyelvjárások az össz-nyelvet. Azon grammatikus, a ki a germán nyelvnek egy eredeti typusa számára követel történelmi valóságot, egy és azon állásponton áll azon történetbuvárral, a ki egy Frankusban hiszen, mint Hector unokájában és az öszves frankok vélt ősében, vagy egy Brutusban, mint a britek mythicus ősapjában. Legkissebb okunk sincs hinni, hogy akkor, midőn a germánok törzsei egymásután a Dunától és a keleti tengertől délfelé vonultak, Itáliát és a római provinciákat elárasztandók, midőn a gótok, a longobárdok, vandálok, frankok és burgundok külön saját királyaik alatt és külön saját törvényeik és szokásaikkal Itáliában, Galliában és Hispániában megtelepedtek, a nagy római tragoedia végjelenetében egytől egyig szerepöket játszandók, hogy ezek akkor mindyájan egy és ugyanazon a nyelven beszéltek légyen. Ha ezen régi germán törzsektől valamilyen irodalmi emlékeket bírnánk még, bizonyosan számos nyelvjárásokkal találkoznánk, melyek közül talán némelyek már a fölnémetnek, mások az alnémetnek sajátságait tüntetnék fel. Ez különben nem is merő conjectura; mert szerencsés véletlen által ama ősrégi gerűaántörzsök nyelvjárásainak legalább egyike tartatott fenn Ulfilas püspök gót bibliafordításában. Ulfilas nyelve — a gót nyelv — phoneticus alkata szerint az alnémet osztályhoz tartozik, de grammatikájában, kevés kivételekkel, sokkal eredetibb, mint a Beowulf angolszász vagy Nagy Károly ófölnémet nyelve. Ezen kevés kivétel azonban felette fontos, mert azt mutatja, hogy grammatikailag és ennélfogva történelmileg is