Nyelvtudományi Közlemények 7. kötet (1868)

Tanulmányok - Gr. Kuun Géza: A sémi névszó számviszonyai. 63

78 GR. KUUN GÉZA. nem apadás); feltűnő, hogy ugyan ö az, ki a három mód alapelvé­nek a gyarapodást tartja, s ily módon utóbbi állításával meggyön­gíti az előbbenit. Én részemről úgy gondolom, hogy Ibn Ja'ich az idézett helyek elsején egy régibb grammatikai elvet tüntet fel, melynek már maga se értette valódi vonatkozását. Ezen elv a három és négy vagy több mássalhangzóból álló szók különbségén alap­szik. A három mássalhangzós szó a könnyebb, a négy vagy több mássalhangzós szó a nehezebb. Az utóbbi beltöbbesében a második szótag megnyújtatik, míg az élőbbemében ily állandó és jellemző gyarapodás nem fordul elé. Ezt a viszonyt akarhatta azon gram­maticus kiemelni, kit Ibn Ja'ich meg nem nevezett. A o^^üf JSAAÍ nemiegjes nem lehet hiányos névszó (melynek egyik mássalhang­zója hiányzik), mert hiszen az ilyen névszó beltöbbesében kiegé­szíttetik, nem vonatkozhatik tehát reá a mit Ibn Ja'ich mond : &**s- ^5^ ya*AÍ. A Oj*.iül J-»-U terminus alatt a „nomen trilit­terumot" kell érteni, a „nomen quadrilitterum" és a még ennél is több mássalhangzóból álló névszóval szemben, mely itt o^ ^süf w^-nak neveztetik. Ezen arab forrásból merített Derenbourg, — a bennszü­letett arab nyelvész elfeledtette vele a nyelvtények érthetően szóló tanúságát. Végül Böttchert említem meg, kinek bámulandó éles el­méjét nem hiában dicséri a dicséreteiben nem pazar „Literarisches Centralblatt" *). Ezen éles belátás legkülönösebben a nem- és szám­alakok egyenkénti felszámításánál lesz nyilvános. A munka czíme : „Ausführliches Lehrbuch der hebráischen Sprache von Friedrich Böttcher, nach dem Tode des Verfassers herausgegeben von Ferdinánd Mühlau. Böttcher az arab „plurális fractusnak" megfe­lelő collectiv-képzéseket a héber nyelv körében is talált, milyenek : ^£3 = faluk, 1JŰJJ1 = pálmák, ü$) = csontok stb. Épen a mily helyes összehasonlítása, oly helytelen azon állítása, hogy a collec­tivképzést majdnem mindig megnyújtás eszközli. Maga is elismeri, hogy e szabály nem általános értékű, de a kivételeket figyelmére se méltatja. Ezen hibás felfogást Derenbourg-gal osztja. Ennyi elég lesz a tárgyunkkal való foglalkozás történetéről. *) Lásd : Nro. 47, 1867.

Next

/
Thumbnails
Contents