Nyelvtudományi Közlemények 7. kötet (1868)

Tanulmányok - Gr. Kuun Géza: A sémi névszó számviszonyai. 63

A SÉMI NÉVSZÓ SZÁM VISZONYAI. 79 IV. Ezennel áttérünk a kültöbbesre, mely a többesszám első osztályát képezi. Ezen többes az egyesek foglalatját fejezi ki, s nem engedi, hogy az egyes alkotó részek egy eszményi egységbe olvadjanak. Ezen külső többes legélesebb ellentéte az egyesszám. Egykor a héber nyelvben is létezett egy az arab *Jt>-nak megfelelő nemiegyes, melyhez visszavezet a ÍTTiHI egyes szám „egy méh" értelemben; a d^ÜT legkülönösebben ezen egyesszámalak többese. A nemiegyes magában foglalván egyest és többest, a belőle kivált egyesszám és többesszám (t. i. a kültöbbes) képezik a valódi ellentétet. Ámde még azon nemiegyest is illethet kültöbbes, mely korán már gyűjtő szóvá lett, így p. o. 1^, melynek kültöbbese is eléjön (Ü^bty). A fürj nevének egyesszámát nem őrizte meg a Biblia. Itt mind a mellett, hogy már a nemiegyes többséget fejez ki, még a kültöbbes is eléjön. A határozatlan értelmű nemiegyesnek nem csak határozott értelmet adott a nyelvfejlődés, hanem egyszersmind oda is irányúit, hogy határozott alak, tehát kültöbbes, vagy egyesszám helyettesítsék. Tanulmányunkban ezen irányzatra különös figyelmet fordítunk. A kültöbbest a magánhangzó puszta megnyújtása képzi. E vonás tökéletesen megfelel azon képnek, melylyel a sémi nyelvszellem alkotásairól bírunk. A míg az altáji nyelvek körében a névszóhoz járuló külső hozzátétel jelenti a többest, ú. m. a török és tatárnyelvekben a lar és ler szótag, a finnben a t}

a magyarban a

k betű, addig a sémiekben az egyesszám *) kihangzásának megnyújtása a kültöbbes egyedüli jele. Nagy itt a különbség a sémi és más népfajok nyelvei közt. Az arab nyelvben a nőnemű »_=_ végzet a kültöbbesben átun szótaggá nyúlik meg. Az új arab e vagy #-ba végződő n. n. névszók kültöbbese szinte átun, p. o. génine „kert", geninát „kertek." A héber n. n. egyesszám D", ft~, H~ végzeteit a többesben ő-t szótag váltja fel, itt a hosszú a helyett hosszú c'-t találunk. Az eredeti G „ . hosszú a gyakran homályosodik ő-vá a héberben, p. o. J^'li' ?tó5 (ölő). Az assyr kültöbbes is megnyújtást kivan, p. o TvTl „mérőczövek", T\b'2 „mérőczövekek", fíbyZ, fítyfl stb. Egyedül az arámi *) Az egyesszámot itt mint bevett terminust használjuk.