Nyelvtudományi Közlemények 7. kötet (1868)

Tanulmányok - Gr. Kuun Géza: A sémi névszó számviszonyai. 63

A SÉMI NÉVSZÓ SZAMVISZONYAI. I. A sémi számviszonyt tárgyaló előadásunknál mindenek előtt azon nyelvtani első tanfolyamunk alatt már belénk rögzött hibás felfogást távolítsuk el, mely az összes számviszonyról való tanulmányt a „singularis" és „plurális" sarkalatos ellentétében keresi. Valamint a görög vagy latin esettan még az árja eseteket se meríti ki teljességökben, úgy e két nyelv „numerus"-ról való elmélete se elegendő a nyelvgyakorlat teljes megértésére. Már most azon elméletet, mely még az árja nyelvek körén belül se kielégítő, melyet az újabb tudomány kibővített, szabad-e más nyelvtörzsökhöz tartozó nyelvekre rátuszkolni ? Úgy gondolom, hogy ezen kérdésre könnyű felelni. A nyelvtanulásnál nem vezethetnek járszalagon holmi kész meghatározások. Az élesen figyelni tudó előtt a tárgy sokszoros különbséget mutat. Az élesen figyelni tudás az, a mit követel ily természetű előadásnál a sémi nyelvtudomány mestere — mint méltán nevezi őtet Dillmann — Ewald. Még egy közös törzs nyelvei se egyeznek meg teljesen a nyelvalakok megválasztásában, habár hasonló elveket követnek alakjaik kifejezésében; itt se lehet az egyik rokonnyelv grammaticáját a másikra ráhúzni. Tárgyunkra visszatérvén, mindjárt kezdetben a nemi egyes (generális) veendő tekintetbe. A számviszony szükségkép a nemi egyes alapjára viendő vissza. Steinthal „Charakteristik" czímü munkája 85-ik lapján enemi egyesre vonatkozólag így ír: „valamennyi szó bizonyos fogalomnak felel meg, de nem minden szó vagy fogalom felel meg bizonyos dolognak, és pedig két oknál fogva. A szó