Nyelvtudományi Közlemények 7. kötet (1868)

Tanulmányok - Budenz József: A magyar és finn-ugor nyelvekbeli szóegyezések. 1

A MAGYAR ÉS FINN-UGOR NYELVEKBELI SZÓGEYEZÉSEK. 37 észt. járve (nom. jarv) u. a. \ liv. jára, járu u. a. j Ip. jaure, IpF. javrre tó (IpF. ezt is teszi: széles s lassú folyóvíz). || cser. jer, cserH. yaxtó\md. árhká,járhká, mdE. erke, ár ke tó. 812. egyenes, igyenes (aequus, planus, rectus); egyengetni complanare): Ip. jalg, jalgok, jalges, IpF. jalggad, jalgis egyenes (eben, p.o. jalg adnám egyenes föld, locus aequus; Ip. jalget planities; jalge-; jalgete- egyengetni (aequare, complanare). 813. ék (cuneus: ék-szeg): I oszt. jánk szeg (nagel). 814. ért (érteni intelligere: értelem; értekezni srutari, perscrutari Molnár A.): Ip. jurte-, IpF. jurdde-, jurdase- gondolni, gondolkodni (cogitare) ; Ip. jurták gondolat, IpF. jurd, jurddag gondolat, vélemény. 815. ideg (nervus, amentum: iv ideg, csapó i.; ideges): /. jantehe (nom. jánne), jánte (nom. janti) ideg (chorda, nervus, tendo, p.o. in arcú jacidatorio: joutsi on janteessá arcua est intentus) ; jántevá er'ós idegu, izmos. I vog. ján, vogD. jantu ív-ideg\oszt. jinda, osztS. jünde# húzókötél; not-j. ív-ideg. 816. íj (íja-t; íjas), ív (íve-t; íves) arcus: f. joutse (nom. -tsi), joutsime (nom. -in), jouse (nom. -si) ij, kezíj (arcus jaculatorius)\lp. juoks íj: juokseb kiáldet tendere arcúm (aca juoks szivárvány). \\oszt. jogot, osztSföl. jogol, osztSal. jaugol ij\vog. jaut, jajt, vogD. jag'it, jajt ij\md. mdE. jonks: at'am jv mdE.

pifgene j. szivárvány]cser. jongez íj. 817. imád *) (imádni adorare: imádság, imádkozni) : /. jumala isten \ észt. jumala (nom. -al) | liv. jumál isten: jua tó. Megjegyezhető, hogy a török nyelvek a széles nagy folyamokat szintén „tenger"-nek nevezik (p.o. Nil denizi-nék a Nílust; a perzsa darja szóval is élnek „tenger és „nagy folyó" értelemben). ') A m. imád ige látnivalólag = cser. jumuld-, tehát e h. imald-; ajumiddpedig okvetlenül a jumo- isten származéka, melynek a finnben jumala felel meg. Ez utóbbi teljesebb alak fenn is maradt a cser. jumuld- igében, mely mellé a liv jumáld- (esküdni) ige is sorakozik. Az esküvés ezen elnevezése az „isten" név ünnepélyes kimondásától van véve, valamint az imádás is szükségképen az iateunév ismételt hangoztatásával járt.