Nyelvtudományi Közlemények 7. kötet (1868)
Tanulmányok - Budenz József: A magyar és finn-ugor nyelvekbeli szóegyezések. 1
36 BUDENZ JÓZSEF. 800. öreg: Ip. vuoras, vuores, IpF. vuoras öreg (aetate profectus, vetulus / vuoras almac öreg ember). 807. ered (el-, megeredni; útnak, futásnak e.; ereszteni): | zürj. vör- mozdulni (moveri), vörs- se movere \ md. vori- elmenni; vorgide-, mdE. orgod'e- elszaladni, eleredni; mdE. orgate- elereszteni. 808. út (uta-t; utas, utazni) x ): Ip. vuottat, vuottatak nyomós hó (tantum nivis, ut vestigia ingredientium etferarum conspici possint) ; vuotte- nyomot venni észre (vestigia animalium videre), IpF. vuotte- nyom után nézni; Ip. vuotto- nyomot hagyni (vestigia ponere). I vog. uont, uot az utat jelölő jegy (mely fákon, vagy a földön tétetik); uont-, uont-, uontm-[ém] fákat jegyezni, útnyomokat csinálni; uontmi útjegy, (pl.) uontmit nyomosút (tkp. útjegyek). 809. ürü, ürü: Ip. varjes, IpF. vares hím állat (mas bestiarum); Ip. orres u. a. \f. oraha (nom. oras), orasa, oro hím állat; oro-sika kandisznó, orasa-kissa kandúr; orihi (nom. oris), ori mén-ló, csődör | lív. vof ki (pl. -kist) ártánydisznó. j| md. urís, uri'á, mdE. ruzej kan, vadkan. 810. üsző, üszü (juvenca, bucula, vitula; üszke): /. vasa egyéves szarvasborjú (hinnulus v. vitulus rangiferi anniculus); vasikka, vaska, vasú borjú a ) | észt. vasikas, vásik (gen. -ka) borjú \ lív. váski, vaiski (pl. -kid), vask, vaisk (pl. -kad) borjú \ IpE. vuöse borjú. \\md. vaz, váza, vazná, mdE. vaz borjú; vazu, mdE. vazov borjas, terhes (tehén). 811. ár {éx-viz inundatio, aquae exundantes, viz-kv; áradni): /. járve (nom. -vi) tó 3 ) (lacus, major quam lampi, l. 674. sz.) \ ') Az útnak legeredetibb és legegyszerűbb neme, a földben hagyott nyomok, melyek után indulni lehet; v.ö. md. ki út és pilge-ki lábnyom. 2) A kövessé eltérő jelentésre nézve, v.ö. ném. das kalb, és a mi némely vidékeken divatozik, die kalbe (üsző, másképen ném./ürse). Egyébiránt m. vsző borjút is jelent, még pedig ünő-borjút. A f. vasa, vasikka mindkét nemen való állatot jo* lent, v.ö. m. tehén (vacca), régibben „bos, ökör." *) A szemlélőnek az árvíz csak úgy nyújtja a széles nagy víz képét mint
