Nyelvtudományi Közlemények 7. kötet (1868)

Tanulmányok - Budenz József: A magyar és finn-ugor nyelvekbeli szóegyezések. 1

A MAGYAR ÉS FINN-UGOR NYELVEKBEL1 SZÓEGYEZÉSEK. 2\ észt. ehita- *) építeni, fölkészíteni, ékesíteni (bauen, zurüsten) : ehitaja építő mester. 738. eggy, egy (eggye-t unvs; egyedül, eggyik) 2

): /. yhte (nom. yksi) egy: yhteen egybe, Öszve, yhdessá egyben, együtt, ynná (yhtená) együtt, egyetemben, yksin egyedül, yksináise (nom. -ainen) egyedül való, solitarius \ észt. üks (gen. ühe = /. yhden, tő: ühte) egy: ühte egybe, Öszve, ühes egyben, egyszersmind, üksi egyedül, egyenként; üksik (gen. -ku) egyedül való | liv. üks (gen. üd) egy: űnis együtt, egyetemben, üksin egyenként \ Ip. akt, akta, IpE. oht, ohta, IpF. oft, ofta egy: Ip. aktén, IpF. oftan, ovtast együtt (p.o. aktén viesot együtt lakni), akti, IpF. ofti egybe, öszve; aktáin, IpF. ofto, oftonessi egyedül. || cser. ikte, ik, cserH. ikta, ik egy: ik-veres együtt, egybe; iktegec, cserII. iktan-iktan egyenként; iktaze, cserH. ikta^a egyvalamelyik \ votj. og, ódig 3)

egy \ zürj. ötik 3

)

egy: ötnas egyedül; ötlai'n együtt, ötilaö egybe, összve \ vog. ák, ákve egy \ oszt. i, it egy: i pis egyszer | md. ifká 3

), fka,

mdE. ve, vejke egyj fti, mdE. vejke egyenlő. 739. éj (éje-t, éj-t nox: éjjel, éjtszaka) : /. yö éj: öin-páivin éjjel-nappal; keskí-yö, puoli-yö, sydányö éjfél\észt. öö éj: kesk-öÖéjfél, Ööseléjjel, ööseks éjtszakdra] liv. öö éj: öözö, ööz éjjel, puoí öö éjfél\ Ip. ija, IpF. iga, ija <?/: kaska-ija, IpF. gask-iga éjfél; iko, IpF. ikko í?))'eZ. | ÍJQÍJT. ét, iét4

)

éj\cser. cserH. jut4

)

éj: judom, cserH. judam éjjel: jut-pel észak, éjfél\oszt. át 4

)

éj; átna éjjel; —osztS. jő') Származott ige, melynek a finnben ehittá- felelne meg. A jelentésre nézve v.ö. m. ép és építeni. 3)

Régibb írók (Erdősi, Pázmány) kettős gygy~vel írják az egy szót, s a mai nyelvejtés is hallatja meg e kettőzést. Az egyedül azonban egyszerű gy-ve\ vau, a miből azt lehet következtetni, hogy az ebbeli egyed- tkp. egygy. — A önhangzója a Halotti beszédben i: ig, igg. *) A votj. zürj. ódig, ötik alakokban az od, öt az a mi a finn yhte-nok megfelel, a g, k (ig, ik) új képző, mely nem tartozik a számnév egyszerű tőjéhez ; csak is ói jelenti az „egy"-et a zürj. ötnas, ötlain adverbiumokban. A votj. og ellenben egy az yhte-nék megfelelő alakból úgy rövidült el mint a cser. ik e h. ikt. Hasonlóképen a md. ifká, fka, mdE. t'e/A;e-ben ká, ke új képző, s ezen alakok legközelebb ilyenekre vezethetők vissza : ift-ka, veht-ke, v.ö. a f. ykdehsan-nsk megfelelő „kilenczet" : md. vehksa, mdE. vejkse- A mdE. ve (ke járulék nélkül) e h. vej, veht — f. yhte; v.8. az evvel szintén egyező md./Vi „egyenlő" alakot. 4) A vog. cser, oszt.

ét, át, jut alakokbeli t-t képzőnek kell tekinteni, mely