Nyelvtudományi Közlemények 7. kötet (1868)

Tanulmányok - Budenz József: A magyar és finn-ugor nyelvekbeli szóegyezések. 1

22 BUDENZ JÓZSEF. gon éj\zürj. voj éj, éjszak : vojen éjjel, voija éjjeli (nocturnus) \ votj. üj éj: üm éjjel; — juzges pal éjszak (norden)[md. ve, vej, mdE. ve, vá, veá éj; vet éjjel. 740. él (acies: kard, kés éle, két-élii), éles: || vog, élm, ilm el: élmin éles. 741. él (élni: élet, élő; éledni, éleszteni; élemedni; eleven; eleség, eledel): /. elá- élni (vivere): elámá élet (vita), elává élő, eleven, élő állat (v. eláime, nom. eláin), elo élet (vita, victus, seges v. frumentum, pecus domi alendum) ; eláttá- éltetni, tartani, nevelni (sustentare, alere, nutrire); eláhtá- élemedni \ észt. ela-, ela-élni, lakni: elaja élő, eleven, állat, lakó; elu élet, elav (gen. -va) eleven ; elata- életben hagyni (f. eláttá-), élemedni (f. eláhtá) j liv. jela- élni, lakni: jeláji, jelái élő, eleven, jelámi élet, jószág, vagyon ; jeláb élő, eleven ,• jel (pl. jelűd) élet, lakás, ház \ Ip. jele-, ele-, IpF. álle- élni: jelem, elem, IpF. állem élet; IpF. áled élet-idő; álo, álek, IpF. álló nyáj (grex pecudum); IpF. áleteéltetni, életben hagyni v. tartani; — IpF. álsar élénk, eleven. || cser. cserH. il-[em] élni, lakni: ilemas lakóhely, cserH. ilmás élet; ilis élet, cserH. ites, iliz ház, szoba; iliá-[am] cserH. ilz-, iliz- megéledni | votj. ul- élni, lakni: ülep eleven, ulz- föléledni \ zürj. ol- élni, lakni: olanin domicilium | vog. alem, alm élet (f. elámá); jálp, jelp : j. vit élő víz (melyben a halak megélnek)] md. era-, erá-, mdE. efa- élni, lakni: eíaf, eráf, mdE. efamo élet; eraj, eráj, mdE. erica lakó, lakos; erájks soká élő, élemetes; — md. árik, mdE. erak eleven. 742. elő (anticus, primus: előhad, -kaszás, szügy-elö, először, előre, vminek eleje, elejébe); előtt, elé, elől; elül, eleve, el (mellett el, elannyira, elhallik, elromlani, elmenni stb.') ; első : a m. éjt-szaka-han is mutatkozik ; az e nélkül maradó á-, é-, ju a f. Ip. m. yö, ija, e)'e-nek felel meg', a melyekhez az osztS. jogon is csatlakozik. ') A m. el, mint ig-ehatározó, nem egyéb mint efe-nek elrövidűlt mellékalakja (v.ö. belé és bel, be — belment, Jement; meg e h. megé, -nek e h. neké, neki, -hoz e h. hozzá) ; első jelentése „elé-felé, előre", a melynél fogva mint igehatározó a cselekvésnek czélja felé haladását, czélhoz jutását, sőt czélon túl menését (elérik, elfő), vagy pedig tartamos folyamatját emeli ki. De a „weg, fort"-féle jelentése is ugyanez alapjelentésből („elé-felé'-) való, minthogy a „távol valóságot", mely látásunk határán is túl van, mindig az előttünk való térbe helyezzük, a