Nyelvtudományi Közlemények 6. kötet (1867)

Hunfalvy Pál: Némely újabb nyelvtudományi jelenség. 1

8 HUNFALVY PÁL. tehát az esztek is, csak a VIII. században értek a mai lakhelyeikre. Azon finnek tehát és esztek, a kiket Tacitus, Ptolemaeus stb. említenek, más népek, nem suomalaiset, mint magukat a finnek és esztek nevezik. A finn és észt név úgy ragadt előbbi népekről a suomalaisetre, mikor azoknak földjeit elfoglalák, mint p. o. a mai Magyarország népeit a régiekről pannonusoknak, pseonoknak nevezik vala. A népek történeteit azok nyelvei beszéllik el leghűbben. Hadd toldjak ide valamit a lapp nyelv tanúságából is. Azt, hogy „Idioma Lapponum et Hungarorum idem esse," ma senki sem állíthatja. Azonban még is sokat találunk a lapp nyelvben, a mi az úgynevezett finn rokonságon felül és túl is nagyon érdekli a vizsgálót. 1) Láttuk, a tulajdonképi finn (karjala, finn, észt, liv) nyelveket a nominativus is jellemzi többi közt, a mennyiben a szó-tö különbözik a nominativustól; ez nincs meg a lappban, valamint az ugor nyelvekben sincsen. — 2) A többesszám jelelője a lappban k, h, a magyarban is k, p. o. gietta kéz, a többes-számban gied'ak kezek, ellemben a többi finn és ugor nyelvekben t. De az egyezés legott különbséggel is jár, mert a lapp nyelv, a finnhez simulván, a szó-tő jellembetüjét megváltoztatja, így: gietta, gied'a, finnül: kcite (nominativus kast), kádén, s a gyengült tőhöz teszi a többes-szám jelelőjét: gied'a-k, mint a finn : kcide-t. — 3) A birtokosragok első és második személyei azonosak a lappban és magyarban: m, d, mek, dek, p. o. gietta-w, gietta-c?, kezem, kezed; gietta-meA;, gietta-e?e&, kezünk, kezetek ; csupán azon külömbséggel, hogy a lapp megtartotta az eredeti mehet, a magyar pedig azt már nk-vá. változtatta. S a mek, dek ragok előfordulnak az igékben is, p. o. log'ai-me& = olvasa-mw&, log'ai-dek = olvasó-tok, most: olvasánk, olvasatok. A harmadik személyü birtokos ragok $, sés, p. o. a ragozott genitivust így fejezi ki a lapp: giettam, gied'ad, gied'es; gied'amek, gied'adek, gied'esek = kezemé, kezedé, kezéé, kezünké, kezeteké, kezöké. — 4) A tulajdonság-névi fokozó a finnben pa, a magyarban és lappban b} p. o. finn : paha (rósz), pahampa ; lapp: bahha, baha& ; magyar: puha, puháS. Legott itt is az a különbség mutatkozik, hogy a finn és a lapp a genitivushoz, vagy a változott jellemű töhöz teszik a pa, b-t: a magyar pedig a változatlan tőhöz ragasztja a b-t. Egyébbiránt a lapp tulajdon ságnevek abban különböznek mind a finn mind az ugor nyelvek szokásától, hogy a jelzői állapotban rendesen változást szenvednek, p. o, cabes szép, jelzői állapotban cabba. Ezt: én szép va"