Nyelvtudományi Közlemények 6. kötet (1867)

Hunfalvy Pál: Némely újabb nyelvtudományi jelenség. 1

NÉMELY NYELVT. JELENSÉG. 9 gyok, így mondja a lapp: mon Isem cabes; ezt meg: ez szép lány, ezek szép lányok, így mondja: dat cabba niejda, dak cabba niejdak. 5) A lapp nyelv abban is különbözik a tulajdonképi finn nyelvtől, hogy c, c, z, z, 1, ó, r; f, g, b, d hangjai vannak, melyek a finn nyelvben nincsenek. A szótárra nézve a lapp nyelv, úgy szólván, másolatja a finnek; tehát mind azon finn szók, a melyek rokonai a magyarban találhatók, megvannak a lapp nyelvben is: azonban fordulnak elő abban olyan szók is, a melyeket nem találunk meg a finnben, hanem az ugor nyelvekben. Lásd a Ny. K. V. 421—425. 11. E felhozott tények kétségtelenné teszik, hogy a lappok előbb váltak el a többi finnektől, mint a livek, de hogy emez elválás után is némi összeköttetésben maradtak még az ugor népekkel. Ezt a tanúságot erősbíti az a körülmény is, hogy a mai Finnország éjszaki részein sok helynév fordul elő, amelyek nem finnesek, hanem szürjánesek, tehát ugor nyelvbeliek. — Azt állítjuk , hogy az európai emberiség állapotját legjobban földerítik a nyelvek: ámde a nyelvek eme tanúsága koránt sincs még annyira kitálalva , hogy a régész menten hozzá nyúlhasson. A Budapesti Szemle új folyamának XIV. XV. XVIII. XIX. és XX. füzetei Szabó Károlytól, „ A régi hun-székely írásról11 czímü s három közleményben foglalt érteközést közlöttek, melyet sok tekintetben nagyon érdemesnek találok, hogy ezen a nyelvtudomány mezején való széttekintésemben nem csak megemlítsem, hanem is mertetve ki is emeljem. A lelkes szerző először a hun-székely írásról szóló történelmi bizonyságokat hozza fel egyenkint, Kézai Simonból, Thúróczi Jánosból, ki a bécsi képes krónikát kiírta, Bonfiniusból, Benczédi Székely Istvánból, továbbá Oláh Miklós, Verancsics Antal, Szamosi István, Telegdi János, Baranyai Décsi János, Geleji Katona István, Komáromi Csipkés György stb. írók munkájiból. Ezen írók mind azt állítják, hogy a székelyek közt sajátságos írás használtatik vala, melyet a legrégibb bizonyság a Kézaié, oláhnak neveze ugyan, de már a XIV. századbeli bécsi képes krónika scythiai betűknek tart, Benczédi Székely István pedig azt mondja, hogy a székelyek „Hunniabeli módra székely bötüvel élnek mind e napiglan." Székelyen innen az írók hun-scytha írásnak nevezik; sőt Telegdi János 1598-ban következő czímü munkácskát ada ki: „Rudi-