Nyelvtudományi Közlemények 6. kötet (1867)

Barna Ferdinánd: Észjárási találkozások a magyar és finn nyelvben. 70

ÉSZJÁlíATl TALÁLKOZÁSOK. 81 Repo juosta reyatteli, A róka megiramodék, Pitkin vuorta voivotteli: Hegy hosszában jajgatózék : Riu, rau, repo rukka, „Riu rau szegény róka, Miss' olit tárnán kesyen?" Hol nyoinorgál nyár hosszanta ?" „Jumalalla paimeuessa „Nagyistennek a nyájába Karjelaisna kaikkivallan." Neki valék nyáj csordássá." 92. sz. Ebből láthatjuk, hogy ez („az isten ménese") őspogánykori kifejezés, és az erdei vadakat általában jelentette; ezek voltak a finnben az isten nyája, a magyarban pedig az isten ménese. A főbb istenségek sorozatát bevégzik Kalma, mai jelentése szerint halálbüz, ki Kalmistóban (temetőnek mondhatnók) a holt tetemeket tartja vala gondja alatt, és Tiioni, más néven Mana (manó), ki Manalában (földalalt), mint hatalmas istenség uralkodott az ő vérengző fijával (Tuonen veimen poika) és leányaival (Manuttaret), kik között leggonoszabb volt az~ utálatos fekete, kisded alacsony termetű Tuoni leánya (lyhykáinen Tuonen tyttö ;

matala Manalan neiti). Maga az alvilág is csak olyannak képzeltetett, mint a felső világ, erdőkkel, vizekkel, szántóföldekkel, állatokkal stb. Az istenségek, mint láthattuk, vagy férfi vagy nő nemen valók voltak, ezek vagy férjnél, vagy hajadonok. Ez utóbbiaknak megfelelnek a meséinkben előforduló tündérek, mely szó nem lehetetlen, hogy egy a finn tytár = lyány szóval; egyébbiránt a mi tündér szavunkkal a finn hajadon isteni lények tulajdon nevei képzője is a tar, tar, p. o. e nevekben Kuutar Hold tündére, Paivatar Nap tündére, Otavatar (Gönczöl tündére), Suomatar Finnhon tündére, szinte mutat hasonlatot. Az alsóbb fokú istenségek közöl különös figyelmünket érdemli Ilmatar, az Ukko föisten egyik leánya, a kinek tulajdoníttatik a Kalevalában a világ teremtése, s egyik nemzeti hősök Váinámöinen szülése, a ki e szerint az emberi nem ős atyja volna. Finn felfogás szerint tehát az emberek istennek nem annyira teremtményei, mint inkább neki egyenes ágon lemenő unokagyermekei, a kiknek a teremtés müvében is, habár csak segédkező, de közvetlen részök volt. Egészen egyezik e finn felfogással a vogul, csakhogy itt az ember születése Tarom atyától még részletesebb mintsem a finnben; sőt hozzá tehetjük, hogy talán a geológiai kívánalmaknak is megfelelőbb , a mennyiben ez meg tudja különböztetni az együtt élésre líYSXVTUD. KÖZLEMÉNYEK. VI- 6