Nyelvtudományi Közlemények 6. kötet (1867)

Hunfalvy Pál: Némely újabb nyelvtudományi jelenség. 1

NÉMELY NIELVT. JELENSÉG. 7 nyelv szorosan ragaszkodik a finnhez, különösen karjalai nyelvjárásához, s hogy az észt inkább a finn hcimeí (tavastlandi) nyelvjárásához simul. A livek tehát előbb váltak el a finnektől mint az esztek, de később mint magok a finnek (hozzájok tudván a liveket és észteket) elváltak a vepszektöl. Mit tudunk a finn népek költözéseinek általános viszonyairól ? Koskinen azt mondja, hogy a mordvinok és cseremiszek telepjeit Kr. utáni IV. sőt II. századig meg lehet határozni; hasonlókép a csúdokéit, vepszekéit. A IV. században a nyugati finn ágak a Volga nagy hajlatától fogva a Ladogáig terjeszkednek vala; az éjszaki Volgának jobb partjait a tulajdonképi finnek, talán már karjala, hámé, észt, és liv törzsekre oszolva, bírják. Tovább nyugat felé, a mai Finn- és Észtországokban, úgy véli Koskinen, a lappok, s talán más uráli nép, lehet, a skandináv mondák jotunjai és finnéi, tanyáznak vala. Ot század múlva az orosz birodalom megalakul; ezután már lehetetlen vala egy nagyobb költözködés a Balttenger felé; az tehát csak a Hermanarik és Rurik közti korban történhetett meg. Külső indító okát pedig a finn költözésnek Koskinen a bolgár hatalomnak a közép Volga mellékein való alakulásában gyanítja a VII. század közepe táján. Mint tudjuk, a bolgárok a kazárok által nyomva, két felé oszlanak; egyik fele délre vonul, s az alsó Duna jobb partján telepszik le, a máig úgynevezett Bolgár országban : másik fele éjszakra húzódik, a Kama torkolatjára, hol az úgynevezett Nagy Bolgár-országot alkotja. Ez az alkotás bizonyosan nagy lökést gyakorla a vepszekre és tulaj donképi finnekre; bizonyosan ekkor mozdúlának meg az Onega és Ladoga közti csúdok nyugat felé, a minek a VIII. század elején kellett történnie. Nyilván a kurok és livek előbb indúlának meg , elválván a karjalai ágtól, mi nemcsak az illető nyelvek mai alakja, hanem régi történeti emlékek is bizonyítanak. Az iszlandi mondák egynek tartják a kur és karjala népet; így : „Olavi chronicon," ,Prussiam, Semigalliam, Kareliam* egymásután említvén meg, a Karelián nyilván Kur-országot érti. Végre a Ladoga keleti vidékein a karjalaiak közt mai napig livek vannak, kik nyelvjárásukat livvin-kieli-nek, azaz liv nyelvnek, híjják. Ezeknél fogva á livek a VIII. század előtt nem voltak még a Balttenger partjain, azok tehát nem lehetnek ama tartományok őslakosai, vagyis a kő-kor emberei. De az iménti előadásból kitetszik, hogy a tulajdonképi finnek,