Nyelvtudományi Közlemények 6. kötet (1867)

Barna Ferdinánd: Észjárási találkozások a magyar és finn nyelvben. 70

78 BARNA Fíí UDINÁND. menekszik , a levegőben a nap forró sütését nem bírván kiállani, ködfelhöt kér : Oh Ukko, te kegyes isten • . • • • Szerezz ködös felhőt nekem, Egy kis felhőt fenn az égen, Oltalmában hadd mehessek Én házamba érkezhessek, Édes kedves jó anyámhoz, Áldott öreg asszonyámhoz. Ilmarinen felesége az ő tüzes megölő gyilkosát Kullervót ölje meg Oh fölséges Ukko isten ! Ajazd fel te roppant nyilad, Vedd elő legkülönb ijjad, S réznyílvesszőt illessz arra. Te lángoló kézíjjadra Tüzes nyilat jól helyezd el, Réz vesszejét gyorsan lődd el, Lődd keresztül őt a hónyán, Tűzd által a háta húsán, Kalervonak gonosz fiját, Halasd meg e hitvány szolgát, Aczélhegyü lángnyiladdal, Te rézvesssző szálaiddal. Oi Ukko hyvá jumala! Laaipa utuinen ilma, Luoppa pilvi pikkarainen, Jonka suojassa menisin, Kotihini koitteleisin, Luoksi ehtoisen emoni, Tykö valtavanhempani! XXVIII. r. 37—16. v. élü réznyilait kéri, melyekkel Oh Ukko ylijumala! Jouttele jousi suuri, Katso kaaresi parahin, Pane vaskinen vasama, Tuon tulisen jousen paalle, Työnnyta tulinen nuoli, Ammu vaskinen vasama, Ammu kauta kainalohon, Halki hartio-lihojen, Kaa'a tuon Kalervon poika, Ammu kurja kuoliaksi, Nuolella terasnenálla Vasamalla vaskisella. XXXIII. r. 264—269. v. Hatás köréhez tartozott tehát a jégeső, és mennykő is. Nálunk ma már a mennykő szó eredete elvegyültével, a magyar nép rendesen egynek tartja ezt a villámmal, de ezt eredetileg nem jelentette, hanem kőkemény jégzáport; ekkor ugyanis hullott az égből a vasas kő-eső, vagyis a mennykő. Ilyen kőesőt kért, mint a fennebbi idézetből láthatjuk, Lemminkainen, midőn a Hiite lovát elakarta fogni, s Ukko adott is az ő könyörgésére felhőt fergeteget, hullottak nagy darab jegek, „kisebbek a lófejénél, nagyobbak az emberénél." Oszhangzásban van ezzel egy a magyar népnél máig élő elég különös átkozódás, mely szintén nem fordul elé más népek-