Nyelvtudományi Közlemények 6. kötet (1867)

Barna Ferdinánd: Észjárási találkozások a magyar és finn nyelvben. 70

ÉSZJÁRATI TALÁLKOZÁSOK. 75 hogy az altáji népek á föistenben jóságos jámbor atyát láttak, egy áldott agastyánnak minden jó tulajdonságival és szeretetre méltó­ságával. Ennek rendes elnevezései a finnben ezek valának : taiva­han jumala menny istene, taivon taato mennyei atya, taivahan Ukko menny aggja vagyis örege, ylijumala fö vagyis fölséges isten, ilmo­jen jumala levegő istene, ilman kuningas levegőkirálya, mies tai­vahinen mennyei ember, pilven paállinen jumala felhők felett való isten, ilman kultainen kuningas, hopeinen hallitsija levegő arany ki­rálya, ezüst uralkodója, pilvien pitaja hattarojen hallitsija a fellegek hordozója, fergetegek kormányzója, taivahan napanen ég köldöke vagyis középpontja, ilman kaikén kannataja az egész lég hordozója, puhki pilvien puhuja, halki ilman haastelija a felhőkön által szólló, a levegőn át kiáltó, autuas boldog, vaakainen luoja jámbor teremtő, kaikkivaltias mindenható, — mely jelzőszavak a neki tulajdonított sajátságokat, ú. m. boldogságot, jóságot, jámborságot, mindenható­ságot, tartózkodása helyét, foglalkozásait egészen kifejezik. E jelző szavak között leginkább az isten jóságára vonatko­zóknak vannak nálunk megfelelői, mint a melyek a keresztény vallási nézetekkel leginkább voltak összeférök és ennélfogva a hit­térítők részéről való üldöztetésnek is legkevésbé voltak kitéve. Ezek közzüt különösen a mindenható isten, teremtő isten, és boldog isten elnevezéseknek az ősi pogány vallásban is széltire divatoztára bizton következtethetünk; az elsőnek merész és a keresztény kor­ban szokatlan képzéséből, ugyanis a hat het ige átható igeszói ér­telemben e korban már nem jön elő, mint a hogy itt előfordul; a másodiknak az árja nyelvekben legalább közbeszédben, interjectio gyanánt használtatva, egészen szokatlan, sőt ismeretlen voltából; a harmadikra nézve pedig adattal bírunk, a Toldy Ferencz kiadta „Magyar Szentek Legendái" között sz. Gellért legendájában ez a hely fordulván elő (54. lap.): „És az ö tanácsának intéséből akko­ron kelé fel, hogy a sziz Máriát ez Magyarországban Boldogasz­szonynak avagy ez világnak nagyasszonyának hívnák", mint a ki a mennyei dicsők seregében közvetlen az isten után következik, s a mely czím azelőtt csak az istent illette, most pedig a többi szen­tek felett való megkülönböztetésül ö reá is kiterjesztetett. Vajha térítőink a régi ösvallásnak a keresztény vallással nem ellenkező egyéb részleteiben isily józan eljárást tanúsítottak volna! E jelző elnevezések egyikéből a, taivahan napanen (menny-

Next

/
Thumbnails
Contents