Nyelvtudományi Közlemények 6. kötet (1867)
Barna Ferdinánd: Észjárási találkozások a magyar és finn nyelvben. 70
72 BAENA FERDINÁND. I. Fó'isten: Ukko, magyarul agg vagyis az öregisten, felesége eukko magyarul ike, ük • az isten szó annyi mint ise-ten mai nyelven atya-ég; fegyverei : az isten nyila, ukkon nuoli, szóról szóra az aggnak nyila, tüzes kardja vagyis kaszája, tulinen miekka, mely az égen van, a kaszahúgy vagyis a mai kaszáscsillag (Orion) és a mennykő vagyis jégeső. Alistenek : légiek, földiek, erdeiek, viziek, és alvilági vagyis földalattiak. Félisteni tiszteletben részesült hősök, a milyen lehetett őseinknél a magyarok istene. Az ember annyi mint elm-ber a vogul elmpi vagyis levegő fija. Gyakran halljuk még mai napig is a magyar nép ajkain tettleg élÖ eme kifejezéseket: n öregisten u ,• haragközben n üsse meg az isten nyila, a mennydörgős mennykő • fenyegetŐdzés közben : „megemlegeted a magyarok istenét.u Hogy ezek a magyar pogány vallásnak mind megannyi maradványai, arról senki sem kétkedik; de, hogy mily viszonyban állottak e töredékek az egészhez, eziránt nem vagyunk tisztában. Kísértsük meg tehát e töredékeket kiegészíteni. Hogy ezt tehessük, szükségünk van oly képzetekre, a melyekhez ezek úgy viszonylatiak, mint például egy előttünk egészen ismeretes edény, házi eszköz, avagy hasonnemü tárgyhoz egészen hasonlatos oly töredékek, melyeket a romok közül csak most emeltek ki egy ily czélból intézett ásatás következtében. De, hol teszünk szert ily képzetekre ? Szerencsénkre ott van a finnek teljes épségben fenmaradt nagyszerű ily gyüjteményok, a „Kalevala11 hitregészeti és hősköltemény, melynek egész múzeumnak nevezhető kincsei közt lehetetlen, hogy ne találkoznának oly képzetek, a melyekhez mi saját gyér töredékeinket biztosan hasonlíthatjuk, s képzeletünkben kiegészíthetjük. A finn hitregészettel becsre nézve _, nem versenyezhet ugyan az esztek ilynemű gyüjteményok, az újabb időben egy egészszé átöntött „Kalevipoegu czímü hasonszellemü költemény, mindazáltal az is sok becsest foglal magában, s az öszszehasonlításra az is kínálkozik. A Reguly gyűjtötte vogul mondák, melyeket Hunfalvy Pál fejtett meg, tárgyunkra még a Kalevalánál is becsesebbek. A pogány finneknél az isten fogalmára Skjurnala szó használtatik vala, s Castrén azon nézetben van, hogy a jym = zaj gyöktől származva eredetileg a dörgő eget jelentette, megfelelöleg az altáji
