Nyelvtudományi Közlemények 6. kötet (1867)

Barna Ferdinánd: Észjárási találkozások a magyar és finn nyelvben. 70

ÉSZJÁEATI TALÁLKOZÁSOK. 71 nél későbben terjedt el annál a keresztyén vallás; így midőn Reguly a vogulok között járt, daczára a keresztény vallás érdekében kiadott szigorú tilalmaknak, az ösi hagyományok még jobbára fennvoltak. — Egészen más eset forog fenn azon altáji népeknél, melyek között a buddhismus, s még inkább ott, a hol az iszlám terjedett el, mely a régi hagyományokat egészen s nyom nélkül eltüntette. Legjobban fennmaradtak a voguloknál, a kiknek Hunfalvy Pál kÖzlötte teremtési hagyományuk hamisítatlan öseredetiséget leheli. A finn Kalevala alapjában egészen egyezik ezzel, de már nem képes oly messzire felmenni, mint amaz , s a részletekre sem anynyira kiterjeszkedő. Az észteknél is a finn Kalevalához hasonló emlékezetek maradtak meg a Kalevi-poeg-röl, azaz Kalevi fijáról, melyek azonban vegyítve vannak kereszténykori újabb dolgokkal, s keresztény vallási fogalmakkal. Végre, mi minket magyarokat illet, nálunk egy egészszé önthető szerkezet épen nem maradt fenn ; de igenis, maradtak fenn a magyar nyelvben még máig is tisztán felismerhető, s a vogul, finn-eszt teljesebb hagyományok világánál egész bisztossággal megállapítható pogánykori töredékes szólamok.^ Értekezésem folytán taglalgatni fogom először az ösi magyar pogány vallásnak fennmaradt, és az altáji népek észjáratának egészen megfelelő kifejezésbeli találkozásait; azután áttérek az őskori viszonyok azonosságából keletkezett hasonló szólamokra. Annál becsesebbeknek kell ezeknek reánk nézve lenni, mert a magyar nemzet eredeti ősi lakhelyének kitudása, rokonsága, őskori intézményei, vallása, miveltségi állapotának e hazában megtelepedte előtt minő karban létele, ezek által nevezetes felvilágosítást nyernek. Ketté törött éremdaraboknak lehet azokat tekinteni, melyeknek egészen összeillő töréshelyeiből egymásra ismernek az ezredév óta elvált testvérek, kik a Kalevala szavaival szólva: Egy anyának gyermekei, Me yhen emosen lapset, egy madárnak a költeti, yhen linnun liekuttamat, azon tyúküak a kotlata, yhen hanhen hautelemat, fogoly madár fészke alja. yhen pyyn pesástá saamat. (XXIV. r. 800—4. v.) . ..- . •