Nyelvtudományi Közlemények 6. kötet (1867)

Hunfalvy Pál: Némely újabb nyelvtudományi jelenség. 1

6 HUNPALVY PÁL. Ezen példák tanúsága szerint a liv nyelv a karjalai nyelvjáráshoz áll legközelebb; a finn nyelv a karjalainak #-jét magánhangzóvá változtatja, s az észt csak követi a finn nyelvet. 2) Vannak eta, eda végzetü tulajdonságszók, melyek a finnben a t, d-t kivetik, de a vepsz és liv nyelv megtartották, mint: vepsz: liv: finn: észt: soged sogd sokea söge vak pimed pimd pimea pime setét saged sagd sakea sage sürü maged magd makea magé édes korged kord, kuord korkea körge magas sanged sangd sankea — sürü, Ezek szerint is a liv a vepszhez símúl; az észt meg a finn után indul, azonban a ragok előtt visszakeríti a elhagyott d-t, így: pimedas, pimedad, a finn pimeassá, pimeat helyett. Dolognevek is mutatják ezt a tüneményt, p. o. a finn (hopeta) hopea ezüst, az észtben hőbe, ragok előtt h'öbed j innen a finn hopeainen ezüstös, az észtben ^öbedane. 3.) Az infinitivus ragja eredetileg ta, tci volt, ez a t a finnben gyakran kiesik, de meghatározott esetekben megmarad. Erre nézve mind az észt, mind a liv szorosan követik a finnt: ellemben a vepsz mindenkor megtartja a d-t, p. o. ezektől: nime név, lume hó, táyte teli, jumala isten, vepsz: mrned \umed finn: nimea lunía észt: nime lund! liv: nimm lunda Ezen példák meg azt bizonyítják, hogy az infinitivus megkapta volt alakját, mielőtt a liv és észt nyelvek elváltak a finn nyelvtől; s hogy erre nézve a vepsz tartja meg az eredeti alakot. 4) A finn nyelvek egy norainativusi ragot is mutatnak, a menynyiben a nominativus különbözik a szó-tőtől, p. o. e finn tök: miehe férfi, tayte teli, unetoma álmatlan, a nominativusban: mies, tdysi, uneton ; észtül: mees, tais, unetu; livül: mies, tcivz, untom; vepszül is : m'es, taus, unetöin. Ez is azt bizonyítja, hogy a nominativus a finn, észt, liv, vepsz nyelvjárások együttlétében alakult meg. Ezeket a tanúságokat egybefoglalván, azt látjuk, hogy a liv taudeeü jumalad t'áytta jumalaía táií jumalaí t'átaci jumaalí