Nyelvtudományi Közlemények 6. kötet (1867)

Budenz József: Török szófejtegetések. 58

68 BUDENZ JÓZSEF. minta bar „megvan"-hoz: joq-£w, bar-cfö'r. Ezek sajátságok, melyekre ügyelni kell, ha a nyelvek szellemébe is be akarunk hatni. A kész swojj-ból, akárhogy származott is, Blau úr még a jakut soyotox „alleinig, einzig" szót magyarázza, azt soy ésata% „támasz"ból összetettnek tüntetvén föl, a mi szerint tkp. = „einer der keine Stütze hat." — Ebben is sok Önkény és képzelődés van. — Ha valóban az ata% rejlik az említett szóban, annak a török nyelvek szófüzési és szóképzési természete szerint az első helyen kellene állani; s ha másrészt a soyoío^-nak (mely p.o. btr „egy" előtt a magy. „csupán csaka

-nak felöl meg) van is fosztó értelme, úgy hogy síto/-ból származhatnék, egyelőre még csak azt látjuk, hogy valami továbbképzője van, melyet még nem elemezhetünk. Mert az ata% „láb; tá mász", szót abban látni, mégis egy kissé merész képzelet, miután a jakut nyelv az ala^-nak „támasz" jelentését csak egyenes, át nem vitt értelemben ismeri („Stütze, Pfosten"). Azután a „támasz nélkül való" sem épen ugyanaz a mi a „társ nélkül való, egyedül való." — Nem szerencsésebb a jak. so%%or „félszemű" szónak elemzése, mely szerint az 8UO%*%tira%-b6\ lett volna, mintegy inraya suo% „szeme nincs." Mert a többi török nyelvek, melyekben ^'o^-nak hangzik a suo%}

a „félszemüt, vakot" nem ^'ogw-nak, hanem

soqur-nak hívják; a csuvasban is jésítetlen s szel van sok'ir; a mongolban is megvan e szó, a hol pedig semmi svo% nincsen ; megvan a finnben is, sokea} azaz: soketa alakban, mely már a '//tra% „szem"-re nem enged többé gondolni sem. iir. Blau úr már jóformán megfeneklett az erős bonczolásban s a jakut tuo%-ot oly annyira üldözi, hogy még most sem tud neki békét hagyni. A török 8oq „sok", is oq-on végződik, s ez elég, hogy vele a kedves íwo^-ját gyaníttassa, a c pedig praefixum , egy a mennyiségjelentö co képzővel ajak. occo „annyi"-ban, mely csakugyan a tatár-mongol caq „mérték, idö"-böl származik. Szerinte tehát coq, ebből: co-tuoi annyi mint „nombre de choses", azután egyszerűen „sok." Azt hiszem, nem kell magunkat ezen etymologia czáfolásával sokat fárasztani, miután már fentebb a „tiioi" névmásnak igazi és eredeti jelentéséről szóltunk. Csak azt emelem ki, hogy a „cok, sok, viel stb." positiv fogalom, és sokkal egyszerűbb, sem hogy a nyelv-