Nyelvtudományi Közlemények 6. kötet (1867)
Budenz József: Török szófejtegetések. 58
TÖRÖK SZÓFEJTEGETÉSEK. 67 tiv szót használta föl, melyet különben, iigy niint a többi török nyelvek is, a swo^-nak ellentétesének tüntet föl, t. i. a bár (tör. bar, var) „van, megvan, meglevő" szót. Végre, a félvett m-tuo% alaknak swo^-vá, vagy egy felvett tor. ju-toq alaknak jogivá való összevonását nem mondhatjuk Ugyan lehetetlennek , de a jakütban erre csak egyetlenegy analóg példa van (üötük = ütüötük) s a többi törökben egy : toq „jóllakott" e h. toduq (kojbál-tatár), illetőleg tojuq. A jakutbao két önhangzó közti t hang egyáltalában nem enyészik el; j-vé válik csak a szorosabb törökben (oszmanli és déli tatár), p.o. jak. atax láb = ajaq (több példákat erre láthatni NyK. III, 241. 1.), de ezen j sem szokott azután elenyészni; másrészt pedig ilyen jakut t hang ellenében a kojbálban z áll, p.o. azaq láb = jak. atax (tör. ajaq) s a csuvas-ban a 2-böl fejlődött rf p.o. ora láb sss ata%, ajaq, azaq (láss több példákat NyK. III, 242. 1.). Nagyon téved tehát Blau úr abban is, ha a csuvas íox (s/o/J-nak (=jak. suox, tör. joq) y-jében még a fölvett sutuo%-beli t-nek a nyomát véli föltalálhatni; mert egy jakut sutuo% alak csuvasra áttéve nem svjox-nak., hanem sMí*o^-nak hangzanék, kojbálúl meg swzo#-nak. A csuvas jésített s szóelején a szorosabb török y-nek rendes megfelelője, valamint a kojbál jésített t' is. így Blau úrnak alakfejtegetései is alaptalanok. Ajak. suox, tör. joq (csuv. íox, kojb. íox) „nincsen" szó privativ fogalmat jelent ugyan, de azért csak oly positiv jellemű, mint a „nudus, hazugság" stb. fent említett jakut szók. Positiv jelleme kitűnik azon mellékjelentésben is, melylyel p.o. a kojbálban bír, a hol egyenesen „szegényt" teszen : íox &1* 1 ' n sze gény ember" (kinek semmije sincs); v.ö. oszm. joxsul szegény. Mint a léteit tagadó szó különös sajátja a török nyelveknek, míg a finn-ugor nyelvek a léteit negatióval való körülírással tagadják : finn ei ole „non est", cseremisz vhe (e h. og-ulke, 1. NyK. IV, 100. 1.), votjákö-u'rf, mordvin af-uli, s a magyar nincsen is eléggé világosan láttatja a nem praedicativ negatiót. Sajátja a török nyelveknek a meglevőséget jelentő bar is (jak. bár, csuvas por), míg a finn-ugor nyelvek erre a fogalomra is a különben még verbum substantivumként szereplő val (== tör. bol „lenni") igével élnek. A török tehát positive tagad, mikor p.o. azt mondja: évim joq-tur, a mi a szók jellemére ügyelve nem = „domus mea non est, házam nincsen" (= nem van, finn: ei ole), hanem = careo domo, háznak híjával vagyok. S mert a joq positive tagadó, hozzá épen úgy járulhat a tur „est" verbum substantivum, 5*
