Nyelvtudományi Közlemények 6. kötet (1867)

Budenz József: Török szófejtegetések. 58

TÖRÖK SZÓFEJTEGET ESEK. 61 szinten nem a sej „dolog", hanem a számnév bir -egy" az indefinitum , mert különben is a bir a „valamely" jelentéssel használtatik. No de legyen meg a „Ding, Weson, res"-ből lelt pronomen indeíiriitutn ; de már itt vége engedékenységünknek. Mert a mit Blau úr továbbá alajt, hogy az akármilyképen keletkezett indefinitumból fejlődik azután ami-féle interrogativum, az homlokegyenest ellenkezik minden nyelvtörténeti tudásunkkal. Úgy tudjuk eddigelé, hogy ellenkezőleg a pronomen intevrogativumból lesz az indefinitum, a miről főleg az tanúskodik . hogy ennek az utóbbinak kifejezésére többnyire különbféle segédszók használtatnak : aliquis, quim, quidam7

valaki, valami

stb., eívvas, irgendwer stb., szkrit k&B-cid, kiméit stb., a törökben : kiinse, ncsne (bir k.}

bir

n., her kimse), kim holsa stb. Az indefinitumi jelentés eléállása e mellett főleg azon alapszik, hogy a kérdő névmás, sajátságos emelt hangnyomatékát, az úgynevezett kérdő hangot elveszti, mely azt fejezi ki, hogy valamely ismeretlen vagy nem tudott névszói fogalmat egyszersmind megismerni, megtudni óhajtunk (lásd erről NyK. V, 21. 1.). így a kérdő hang nélkül ejtett pronomen interrogativum egyéb segédszó nélkül is indefinitivumúl szolgál, mint p.o. a görög rig, n (T/Í, TÍ ellenében) vagy a magyar ki (ki jobbra, ki balra; kiki) stb. Azonban, miután azt látjuk, hogy a nyelvek ugyanazon egy szót egyszersmind kérdő és határozatlan névmás gyanánt használják , csak a hangoztatás által különböztetvén meg a jelentéseket, melyeknek közössége abban áll, hogy mindegyik egy ismeretlen nem-tudott névszói fogalomra, azt helyettesítöleg vonatkozik, mégis kétség foroghat fenn, hogy melyik jelentés az eredeti, s vájjon nem lehet-e a dolog úgy is, hogy a hangsúlytalan indefinitum a hozzájáruló hangsúly által interrogativummá emeltetik ? Egy kissé sub tilis kérdés ez, de épen nem fölösleges ; eddigi nyelvbölcseletünk még nem ad rá feleletet, kísértsük meg tehát magunk, a hogy tudunk, rá megfelelni. A nyelvalkotó korszakban fölmerült vala oly névszónak szüksége, mely egy közelebbről nem tudott névfogalomnak a helyét pótolja; oly szó vala tehát keletkezendő, mely jelentésében épen valaminek nem-tudását vala kifejezendő. Képzeljük már most, milyen érzés támadhatott az emberiség gyermekkorában élő ember lelkében, ki akkor egyidöben gondolkozását és nyelvét fejleszti vala, mikor észre vette, hogy valamit nem tud? Nemde azon óhajtás és türelmetlen kívánás, hogy vajha azt megtudná. Ebből