Nyelvtudományi Közlemények 6. kötet (1867)

Budenz József: Török szófejtegetések. 58

TÖRÖK (JAKUT) SZÓFEJTEGETÉSEK BÍRÁLATA. (Olvastatott az 1867. márczius 11-kén tartott akad. ülésen.) „Turáni gyöknyomozások" (Turanische Wurzelforschungen) czím alatt, az 1866-ki Zeitschrift der Deutschen Morgenlándischen Gesellschaft-ban Dr. Blau O.-nak, a jó nevű orientalistának és porosz consulnak, egy értekezését találjuk, mely, mint tisztán az altáji nyelvek terén álló megérdemli figyelmünket, de egyszersmind tartalmánál fogva bírálatra is fölhív. Úgyis ritkán merül föl a német s általában a külföldi tudományos irodalomban valami, a mi szorosan az altáji nyelvtudományba való volna; a török nyelvet a kelettudósok jobbadán nem magáért a nyelvért tanulmányozzák, hanem az irodalom, s a benne visszatükröződő iszlámi világ megismerése végett. Ezért már eleve is őszinte örömmel fogadja a magyar-altaji nyelvész egy orientalistának oly munkálatát, mely csupa nyelvalakok bonczolgatásával és fejtegetésével foglalkozik. Dr. Blau gyöknyomozásait „turániak"-nak nevezi, s erről is rá ismerünk az orientalistára, kinek szeme előtt a dicső Sáhnámebeli „turánián" lebegnek , ha csak ez elnevezés alatt nem Max Müller tekintélyének hatása lappang. Nevezhette volna bár „török" vagy „türk" nyomozásoknak, ha az „altáji" specifice nyelvtudományi elnevezés nem tetszett; mert csakugyan az oszmanli-török, a jakut, a csuvas, s a koibal-tatár nyelveken kivül azokban semmi más nyelvekről szó sem fordul elé; ezek pedig mind a türk családba valók. No de ez non multum facit ad rem; lássuk inkább a „res" miben áll, miről és mit szól a nyelvészkodő orientalista úr. Blau úr először is a jakut kérdő és indefinitiv tuo% „mi" névmást, mely a török nyelvekben közönségesen elterjedt „ne v. ni mellett nagyon elszigetelve áll, egy török igegyökre akarja vissza-