Nyelvtudományi Közlemények 6. kötet (1867)

Budenz József: A magas magnus-féle magyar-árja hasonlat. 51

MAGAS ÉS MAGNUS. 57 köré oly módon egy családot gyűjteni,, hogy azt találjuk, hogy „alapértelmére rokon a mocz (moczczan), mokog és moz (mozzan, mozog) szókhoz, mennyiben a mondás szájmozgatás által történik. Mennyiben pedig ennek tudósító értesítő jelentése van, megegyezik vele hangokban is: mutat, azaz bizonyos jel által értesít." Azután ide tartoznak még „mind azon szók is, melyek száj mozgatásra vonatkoznak, mint még a magyar mohó, majzol, mákol."Fi családot (mond, moz-, mutat, mohó stb.) tehát a „mozgásinak valami legáltalánosabb fogalma tartja össze. De ilyen fogalmat, mint tertium comparationist, mily sokféle cselekvéshez nem lehet hozzá kötni! Ha a mondás szájmozgatás által történik, akkor p. o. azt is monhatjuk, hogy a mos ige is értelmileg ide tartozik , mert a mosás nem esik meg kézmozgatás nélkül; akkor a hallás is ezekkel értelmileg rokon, mert a dobhártya rezgő mozgását tételezi föl; vagy a repidés, mert nem egyéb mint szárnymozgatás, et sic porro. A szócsaládok meghatározása ekképen jóformán csak a rendező Önkényétől függ, a mint azokat szűkebbre akarja vonni, vagy tágabbra nyújtani. Ebben, a mint látjuk, az alaki egyezés sem gördít neki nagy akadályokat útjába, mert a fentebbi család egyes tagjainak együtt maradhatására elég volt, hogy valamennyiben az m betű van meg. Maga a szócsaládosítás ellen a nyelvtudománynak in principio nem lehet kifogása; de vissza kell utasítania oly szócsaládosítást, mely a csupa elmefuttatás sikamlós jegére van építve, s így minden pillanatban — ha a jég megolvad — a vízbe eshetik. De térjünk vissza a magyar-árja hasonlatokhoz. Tudom, hogy a magyar-árja rokonság vítatói még sok más oly hasonlatot hoznak föl, a milyen a magas-magnus-íéle, s talán ennél még jobbat is. A M. Ny. Szótára Élőbeszédében egy egész 150 számra menő lajstrom magyar-szanszkrit s egyéb árja hasonlatok vannak közölve. Ez mindenesetre tetemes szám, a mely már magában is följogosítana, hogy abban ne csak vak találkozást lássunk. De megjegyzem, hogy e hasonlatokhoz vajmi sok kifogás fér, s nem tudom mennyi marad meg belőlük kellő megrostálás után, és milyen az a mi belőlük talán megmarad. Ha a t. osztályt a dolog nem untatja, majd más alkalommal e tárgyat folytatom. BUDENZ JÓZSEF.