Nyelvtudományi Közlemények 6. kötet (1867)

Budenz József: A magas magnus-féle magyar-árja hasonlat. 51

56 BUDENZ JÓZSEF. esetleges attribútumát mondaná, mely magát a tárgyat ingyen sem juttatja eszünkbe. Mert azt senki sem hitetheti el velünk, hogy a déli szó, pusztán ejtve, eszünkbe juttatná a napot mint ragyogó égi testet; ha valamire emlékeztet, az legfelelebb az ebéd lehet, vagy a siesta, melyek napirendünk szerint déltájba esnek (v.ö. delelni, mittagen). Egyszóval a déli sehogy sem foglalja magában a nap (sol) képzeletét. De feltéve, hogy a déli szó hallatára mindenki csak a déli nap-ra gondolna, ki hallotta azt már, hogy a déli nap valami különös szép legyen, xar' égoyjv deli legyen, úgy hogy hozzá egy szép csínos termetű embert lehessen hasonlítani? Soha nem is hallottam, hogy valaki (talán buzgó astronomusokat kivéve) a déli nap nézésében gyönyörködött volna, hanem ellenkezőleg csak a felkelő és leáldozó napot szoktuk kedves és költői lelket elragadó látványnak tekinteni, melynek kedvéért néha meredek hegyeket is megmásznak. Végre komolyan hiheti-e valaki, hogy egészséges észjárású és ízlésű nép szép emberi termetet a golyó vagy nagy tál alakú naphoz hasonlíthatott volna, akármilyen fényes és ragyogó is az? Annak meg kellene engedni, hogy ez is jó hasonlat: „olyan szép legény, mint egy aranygombócz." Mindezekből kitetszik, hogy a deli és déli fogalmak között oly nagy hézag tátong, melyet az égből lekapott nap sem hidalhat át, melynek átugrására pedig legkevésbé komoly nyelvész érezhet magában kedvet vagy hivatást. Az imént eléadott és megbírált példával azt akartam láthatóvá tenni, mily erediuényékre vezet a tapasztalati tényektől eltérő fogalomegyeztetés bizonyos közvetítő tertium comparativum segélyével. Ennek úgyszólván minden lehetséges, mert alig van oly két tárgy, melyeken valamennyire éles elme valamely bár legáltalánosabb közös tulajdonságot nem bírna fölfedezni. S ha e mellé még oly alakegyeztetést gondolunk, mely jó sok licentiákkal és privilégiumokkal s mindenféle bajból segítő fortélyokkal rendelkezik, még az sem lehetetlen, hogy valaki az egész nyelvnek valamennyi szavait egymással rokonnak, s mintegy egy nagy szócsaládot képezőnek mutathassa föl, körülbelül úgy, a mint még nem igen régen egy magyar nyelvtudós az egész magyar nyelvet az egyetlen egy o hangból deriválta és deducálta. Ennyire ugyan nem megy az újabb magyar szócsaládosítás, de az tagadhatatlan, hogy a szócsaládok Összekerítése végett a fogalom-egyeztetés dolgában sok szabadságot enged magának. Avagy nem nagy merészség-e, p, o. a mondani ige