Nyelvtudományi Közlemények 6. kötet (1867)

Budenz József: A magas magnus-féle magyar-árja hasonlat. 51

52 BÜDENZ JÓZSEF. tal származik. Mondom, ne gondoljunk vele, akár igaz, akár nem • mert a magyar mag-nak grammatikai jellemét úgy sem ismerjük, legjobb tehát, ha az árja mag-ét sem feszegetjük. Megelégszünk pedig a gyökrészek (magyar mag és árja mag) egyezésével annyival inkább, mert az árja szókban (magnó, fuya és n&yalo, maliat, maként), sem egyeznek, úgy látszik, a szóképzök, s annyira csak nem mehetünk, hogy a magy. magas-nak még szóképzőre való egyezését is kívánnók. Idáig e szerint mégjó rendin van a szénánk. De hát a bökkenő, hol van a bökkenő ? Talán nem azt jelenti-e a magmis^ fiáyag, mahat, a mit a magyar magas ? Az a csekély különbség, hogy a magnus nem épenséggel „magast" hanem ,,nagyot" jelent, csak nem riaszthat meg bennünket, mikor akárhányszor is látjuk, hogy a „nagy" állatok egyszersmind „magasak" is, és megfordítva, s hogy általában a két tulajdonság számtalan esetben karöltve s egyesítve jár ? Mintha bizony nem tudnók, hogy milyen sokkal különb és merészebb változásokat és ugrásokat tettek sokszor a nyelvek fejlődésében egyes szók jelentései, teszem azt, hogy a német sehlecht valamikor egyenest „derekast"*) jelentett, s most már „rosszat" teszen vagy hogy a franczia vilh város szón, melyhez most akár százezer háromeletes ház fogalmát köthetjük, néhai Cicero és Horatius urak idejében még a falunál is kevesebbet, akár csak egy nyomorult szegény majort értettek. Ez mind nagyon igaz és helyes ,• de mégis a magas és magmis szók jentésében van a bökkenő, mely azoknak érdemleges hasonlítását meg nem engedi. Ugyanis, a milyen igaz, hogy a szók jelentései változhatnak és változnak a fogalmak haladásával és módosulásával, a mire a nyelvek történeteiben, a mennyire azokról emlékek tanúskodnak, elég bizonyítékot lelhetünk : — szintoly igaz az is, hogy vannak fogalmak , melyek között létezhetik ugyan bizonyos hasonlóság, de melyek mégis oly érdemlegesen különbözők, hogy a nyelvek az egyiknek kifejezésére használt szóra soha sem ruházzák rá a másikat. Ilyen két, élesen különböző, bár nem ellentétes fogalom a ma<7«s-nak és a napnak a fogalma, mely két fogalom különbözését mathematicus határozottsággal lehet kifejezni, tudván és mondván, *) Példák: Wer kann das krumme sehlecht maciién ? Hiob ist sehlecht und recht. — A régi jelentés él még ezekben: schlechlhin, schltchterdings, tchlcchtweg.