Nyelvtudományi Közlemények 6. kötet (1867)

Gr. Kuun Géza: A héber # particuláról. 42

A HÉBER fl$ PAETICULA. 47 latot végez. Az eredeti „ipse, iste" értelmét vette fel: ÍDIK hw IKJEfí t^K = peccatum istius viri; *0$?r7 1]")ltt = azon szolga; lfllKS "]-Hn = in ista via; D'HJJ K7 p«? flKl ITWDK 0*1? Pl1

? W fitt mffltí = az, kinek tanúi vannak, meg van kötve, az kinek nincsenek tanúi szabad. lílIK távolról mutató névmássá változván anynyit is tett, mint egy bizonyos (a ki nem neveztetik meg, tehát nem hic, hanem iste), p. o. ÍHCSPI IfllK l1

? 1JŐH = egy bizonyos püspök mondotta neki (non notus hic, sed ignotus iste). Megjegyzendő, hogy a rabb. irataiban eléforduló flítt szócskában a matejr lectionis (1) pontosan kitétetik; az ilyen epenthesist kedveli a rabb. írásmód. Végre az 1Í11K alakban a harmadik személy raga is feltűnik. A nyelvek új átváltozásában kedvelve van a vonatkozás ilyeténképen való kiemelése. E nyelvjelenség az üres pleonasmussal nem egyet jelent. A mi az filK alakját illeti, ez nőnemű alak. DIN eredetileg. 'avj-at-nak hangozhatott. Az av, o-ba vonatván össze az 'avj-\-at alakból ft\8 vált. Gesenius ezen particulát helytelenül származtatja egy nem létező T\)H alakból. Az így megtalált HÍM szót én részemről legszívesebben a mn (iTH) szóval együtt a Hifi (ÍTT!) igegyök szócsaládjába soroznám, nitt tehát már alkatrészeinél fogva a syr hojuto, haujonuto-v&\ egy szó, s eredetileg lényeget jelentett. Az aspiraták ezen változásánál jusson eszünkbe Dillmann-nak az aethiop aspiraták fejezetében tett ezen megjegyzése: Es reisst oft, namentlich in Volksmundarten, eine gewisse Bequemlichkeit der Aussprache ein, die alles schwierigere aufgibt, und sich mit den nöthigsten und wesentlichsten Lautenbehilft"*) Az arab bt, vJ szinte az avj-\-at helyett áll. Aj' nek megkettőztetése a v helyett áll. Ez itt egy tesdid compensativum Ezen 'ijja, 'ajja az arab ajf szóval szorosan függ össze. Ezen szóban assimilatio, tesdid compensativum helyett medda áll. A medda itt egy elveszett elifre mutat, mely a wáw-ot helyetesítette. A két félmagánhangzó az aleffel együtt a legfolyékonyabb s leglágyabb három sémi hang, melyeknek egymásba való átmenete s-~túlon tul ismeretes. Az &s\ szónak értelme: signum, miraculum, in*) L. Aethiop nyelvtanának 35-ik. 1.